Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

sem volt, vagy csak néhány olyan, aki egyedül a puszta neveket említette zavaros sorrendben, hibásan és csonkán."

80 Valóban, már az is kérdéses volt, hogy a Magyarország fogalmon mit értsen. Ő is ismerte a Révay Péter által említett 10 országot, amelyet a magyar szent korona alá soroltak, de ő, reálisan, a fenti három egységet vette be művébe, amelyet Kis—Magyarország néven említi. Módszertanilag rendkívül jelentős, hogy a tárgyalt területeket vármegyénként vette sorra. Összehasonlító táblázatban vizsgálta, hogy Bonfini, a Tripartitum, Pietro Ranzano illetve Szenei Molnár Albert a lexikonában hány megyét említett és milyen sorrendben. Joggal állapította meg, hogy az ő beosztása nemcsak teljesebb (azok 44—46 megyét említenek, ő 74-et), de az övé valóban rendszerben van.

81 Parschitius Horvátoszág 3 megyéjének említésénél kitért arra, hogy nem ért egyet Rátkai Györgyei, a jezsuitáknál tanult zágrábi kanonokkal, a később kalocsai nagypréposttal, aki 1652-ben írt munkájában nemcsak kigúnyolta a protestánsokat, hanem Horvátország területébe bevette a Dráva—Száva köz megyéit, azaz Pozsegát, Veró'cét, Szeremet, Valpót és Zalát. Parschititus ezt elvetette, és a fenti megyéket a szűkebb Magyarország részeként tárgyalta.

82 Parschitius célja a mű elkészítésével az volt, hogy vázolja az ország történetét, közigazgatási és politikai rendszerét — a bevezetőben általánosságban, majd megyénként külön-külön. Továbbá, hogy számba vegye Magyarország adottságait: mi élte túl a török hódoltságot, mely települések pusztultak el a háborúban. Érthető, hogy a leírásban a történeti, néprajzi és gazdasági részek keverednek. De meghatározó jelleget adott neki az is, hogy Magyaroszágtól távol írta munkáját, ahol nem kellett cenzortól tartania. Nagyon jól tudta, hogy az egyes visszahódított déli területeken nem állították vissza a vármegyei közigazgatást, hanem azt közvetlenül Bécs alá rendelték (határőrvidék). Parschitius felvidéki környezetből származott, Németországban tanult, hungarus tudata — akárcsak számos kortársának (Bél Mátyást is ideértve) — igen erős. Ezért ő a török előtti Magyarország politikai és földrajzi fogalmát használta, így az országgyűlést és a rendi jogokat sértő új rendelkezéseket nem vette figyelembe. Számos, más vonatkozásban is előkerült ez az öntudatos szemlélet, amely őt a köznemesség haladó gondolkozású képviselőinek szintjére emelte, sőt — akárcsak Rádaynál és Lányinál — ezek az elvek már túl is mutattak rendjük elképzelésein. (Ez nem zavarta abban Parschitiust, hogy ugyanakkor Lipótot költeményekben énekelje meg, s hogy Comitatusát I. Józsefnek ajánlja.) Ő mint a magyar nemes (ezt a nemesi voltot a bevezető részben többször említi) a magyar királyságba belesorolta Erdélyt, Horvátországot és Szlavóniát is. Azt szintén hozzátette, hogy nagy feladatot nem egyik napról a másikra, hanem 12 év kemény munkájával érte el. Az így kialakult rendszerben a következő cél vezette : „Tervezett művem tekintetében első gondom volt az ország megyéinek a leírásában, bemutatni azok fekvését a földrajzi hálózat szerint, azután a városoknak, mezővárosoknak, váraknak és hegyeknek, folyóknak, továbbá a nevezetesebb állóvizeknek és a különféle vizeknek helyét meghatározni, végül az esztendők sorrendjében megvilágítani az emlékezetes és járulékos dolgok vonatkozásában a meghatározott és a bizonytalan kimenetelt. Mert, miként az utasok a gyengén jelzett helyeket is igen könnyen felismerik és megfigyelik, úgy a haza fiai az élvezettel való olvasástól felfrissülve és épülve igen 80 PARSCHITIUS : Comitatus Regni Hungáriáé, p. XLIV. Valamennyi idézett rész Lakatos Pál fordítása. 81 A kézirat LXII. oldalán. 82 Parschitius: Comitatus p. 24. RÁTKAY György : Memoria Regum et Banorum, Regnorum Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae, ...Bécs 1652. RMK III. 1974. c. könyvéről van szó. 130