Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
vetere litteratura Hunno— Scythica" című írásában ismét ezt hangoztatta. 46 1735-ben ugyanezt már konkrét tervek formájában terjesztette elő, 12 tagú társaságot kívánt létrehozni, de ez a kísérlet az udvar és a magyar arisztokrácia értetlensége és közömbössége miatt kudarcot vallott. 47 Bél nagyon jól látta már Németországban, hogy a magyar viszonyok ismeretlen, illetve félreismert voltának egyik fő oka a tájékozatlanság. Ezért gondolta, hogy az európai közvéleményt — a tudós, összegző művek mellett — rendszeresen is tudósítani kell az itt történtekről. így került sor egy rendszeres újság, a „Nova Posoniensia" kiadására, amelyet Bél maga szerkesztett. A II. Rákóczi Ferenc fejedelmi udvarában kibocsájtott „Mercurius Veridicus" után ez volt a második magyar újság. A lapot Pozsonyban, Royer János Pál mester 1717-ben megnyílt evangélikus nyomdájában készítették. 48 Jellege és címe jól mutatja a külföldi analógiát, (a kor egyik ismert lapja a Nova Lipsiensia) a latin nyelvűség pedig a tudós közönséghez fordulást jelzi. A tudósítások latinsága viszont a pietista Cellarius korszerűsített latin nyelvtana szerint íródott, és így ezt az iskolás korú ifjúság is megértette és olvashatta. A lap első száma 1721. március 15-én jelent meg és 1722-ben szűnt meg. A magyar tudomány hiányosságai között egyik legfájóbbnak azt érezte Bél, hogy a magyar nyelv eredetét, nyelvtanát tárgyaló komoly mű nincsen. 1713-ban kiadott — már említett — „Institutio ad symbola conferenda "című írásában gyakorlatilag egy magyar nyelv— és irodalomtörténet tervezetét ismertette. A munka Németországban jelent meg, és a már ismertetett felvidéki értelmiségiekre jellemző összetartás jegyében a fő ismertetői és méltatói a Buriusok voltak (ifj. Burius János és Dániel). 49 Ennek a tervezett műnek az első része 1718-ban Lipcsében jelent meg „De vetera litteratura Hunno—Scythica" címmel. A magyar nyelv méltatására és ismertetésére számos cikket írt német folyóiratokba is. De később német nyelvtant a magyarok nak „Institutiones linguae Germanicae..." 50 a németeknek pedig magyar nyelvtant 1725-ben „Der Ungarische Sprachmeister, oder kurze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache..." 51 Latin nyelvtana 1717-ben Lőcsén jelent meg, 52 Cellarius tankönyvének átdolgozása pedig a magyar igényeknek megfelelően, 1719-ben, Nünbergben. 53 A szlovák nyelv iránti érdeklődését és a pietisták anyanyelvi kultúra fontosságát hirdető tételét bizonyítja, hogy segítette a megjelenésben és előszót is írt P. Dolezal szlovák nyelvkönyvéhez. 54 Bél lelkészi működése során több teológiai munkát is írt. 1713-ban készült a „Compendium avagy rövid summája az egész keresztény tudománynak," amely tulajdonképpen egy német hittankönyv fordítása, de ezt Bél kibővítette. Teológiai működése kapcsán meg kell említenünk Kempis Tamás művét, amelyet Bél rendezett újból sajtó alá 55 és vallási szempontból oly fontos biblia kiadását, amely Károlyi 46 KOSÁRY D. : Akadémiai tervek a 18. századi Magyarországon. Történelmi Szemle 1979. pp. 341—354. p. 343. 47 Uo. pp. 343—344. 48 KOSÁRY 1980. p. 132. 49 Uo. p. 154. 50 Lőcse, 1718, de újra kiadták Halléban 1730-ban és 1755-ben Pozsonyban. 51 Ez Pozsonyban jelent meg 1729-ben, de 1731-ben Kolozsvárt, 1734-ben Budán újra kiadták, 1829-ig összesen 13 kiadásban, vö. SZMIDA Lajos: Bél Mátyás polihisztor élete és munkái. Régészeti és Történelmi Értesítő, Temesvár, 1885. pp. 53—64; 127—144; 203—220. p. 131. 52 Grammatica Latina facilitati restituta... ad modum Cellarii. 53 Ch. Cellarii latinitatis probatae et exercitae liber memoriali naturali ordine dispositus. Ezt is több kiadás követte. 54 Grammatica slavico—bohemica. Pozsony, 1746. Vö. A magyar irodalom története 2. 1600-tól 1772-ig. Bp. 1964. p. 468. A továbbiakban MIT/2. 125
