Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
Gáspár újtestamentumának javított változata volt. 56 Krman Dániel szuperintendenssel együttműködve a szlovákok részére átdolgozta a csehek által készített úgynevezett králici bibliát. 57 Amint látható, itt is az a cél vezette, hogy a jelentó's teológiai műveket magyarul, szlovákul, németül hozzáférhetővé tegye a hívők számára és ezzel a hit területén is bővítse ismereteiket, amint ez a pietisták tételei között megtalálható. Bél a Francke—féle iskolán nevelkedve különösen bántónak érezte a hazai földrajzi leírások hiányát, egyáltalán ennek a tudományágnak a magyarországi oktatási rendszeren belüli teljes negligálását. Ezt pótlandó, már Besztercebányán elkezdte az oktatást és elkészített egy kis tankönyvet, egy „Compendiumot. 58 " De ezzel nem volt megelégedve és hamarosan kibontakozott előtte egy nagyszabású munka körvonala, amely egész Magyarország leírását tartalmazná. Amíg azonban ez megvalósult, még jó sok idő telt el. A földrajzi anyaggal egyenrangú fontosságúnak tartotta az ország és a múltban itt élt népek történetének megírását. Ezirányú munkásságát óriási anyaggyűjtés előzte meg, ennek folyamán Bél elsők között gyűjtötte össze a magyar történelem pótolhatatlan értékű forrásait, krónikákat, követjelentéseket, stb. E korban több hasonló példát láthatunk. A jezsuita Hevenesi Gábor szintén a történetírás anyagait gyűjtötte, az evangélikus Czwittinger Dávid pedig kortárs írók, tudósok életrajzait készítette el. Azt mondhatjuk, hogy amíg az 1710-es 20-as években életművében a nyelvészeti, pedagógiai, földrajzi és történeti művek egymást váltják, a 30-as 40-es években főleg a történeti—földrajzi munkássága az uralkodó egészen haláláig. Hamar belátta, hogy a források elsődleges fölhasználása — amellett, hogy a maga számára szükséges információkat kigyűjtötte — önálló jelentőséggel is bír a tudományos közvélemény számára. Ezért döntött úgy, hogy külön kötetben közzéteszi ezeket. Azt tervezte, hogy tizes csoportokban — decasokban — publikálja az általa kiszemelt 30 munkát, három kötetben. Az első kötet meg is jelent, nagy elismerést aratva, 59 a második azonban már csonkán, mert Bél átengedte ezt a munkát tanítványának és munkatársának, Johann Georg Schwandtnernek, 60 aki 3 hatalmas kötetben tette közzé a magyar múlt legbecsesebb emlékeit. 61 Bél ezek közül többet maga kommentált. Erejét és saját kora lehetőségeit meghaladta az az elképzelés, hogy a hazai okleveles anyagot is összegyűjtse és kiadja. Pedig ezeket Bél igen sokra becsülte : „Adj nekem a magyar történet két századából csak kétszáz oklevelet, a királyok szerint elrendezve s én annyi nyereséget szolgáltatok neked a belső történet kibővítésére, amennyit Bonfininek egy egész tizede sem képes nyújtani. Én valóban mindig meg voltam arról győződve, hogy ami a szentírás a teológusoknak, az írott törvény a jogtudósoknak, a józan ész a bölcselőknek, az az oklevél a történetírónak. Vajha megnyílnának előttük a hazai levéltárak" — írta az Adparatus bevezetőjében. 62 Bélnek ezen igénye száz év múlva, a reformkor idején merül föl újra. Bél sokoldalú munkásságát végigtekintve föltétlenül rá kell mutatni a még ma méltatlanul elhanyagolt, kéziratban maradt munkáira és főleg levelezésére. Életének, 66 Thomae a Kempis de imitando Chisto libri trés... Lipcse, 1725. Másik imakönyve a „Preces christianae! Lipcse, 1728. és a „Die Gott suchende Seele." Lipcse, 1729. 66 Lipcse, 1717. 67 Halle, 1722. 68 Compendium geographicum. 1713 ? Vö. HAAN i. m. pp. 29—30; 35 59 Adparatus ad históriám Hungáriáé. Pozsony, 1735. 60 AII. kötet - azonos cimmel - 1746-ban, szintén Pozsonyban jelent meg, ebben azonban csak két mű található. 61 Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini. 1—3. Bécs, 1746—48. a továbbiakban SR.H 62 Idézi SZMIDA L. i. m. p. 137. 126
