A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - H. Vaday Andra: Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön

evvel a bordával és a belső felülethez tapasztott agyagréeggel erősítették raeg, így a fülhármas tágulású. A felső középen futó bordán szintént ferde bevagdalás fut. (III. tábla 3.) Az örménykúti töredéken a fül hasonlóképpen hármas tagolásban vastagszik meg, a fül ívét kísérő, erős bevagdalt díszítésű bordával. (III. tábla 4). A tiszaföldvári bográcstöredékek egy házból és a hozzátartozó gödrökből kerültek elő. A IV tábla 4. fültöredék hármas tagolású, de a bordák egyenlő magasságúak, a középső az edény felhúzott és átlyukasztott falrésze, melyhez kívül belül egy-egy ujabb bordát tapasztottak. A külsőn vízszintes irányú mély bevagdalás, mely nem fut fel a fül felső részére. Színe erősen bronzos, barnásfekete, csillámos felületű. Lehet, hogy ehhez a fülhöz tartozott a IV. tábla 3. oldaltöredék, melynek széles, erőteljes nyakhajlati bordáján ferde bevagdalt díszítés fut. A IV. tábla 1. bográcstöredékek díszítésükben eltérnek az eddig ismertetettektől. A nyakhajlatban futó borda megszélesedve felfut a fül lyukja fölött, csaknem függőleges, mély bevagdalt dísszel. Új a kihasasodáson a beszurkált félkörös díszítés. Szájátmérője kb. 23,4 cm. A másik bográcstöredék (IV. tábla 2.) majdnem ugyanolyan, mint az előző. Megvan a nyakhajlatban futó borda, a kihasasodáson a beszurkált díszítés, de a perem alatt futó ferde bevagdalás a fület kísérő második bevagdalt bordára mutat. Szájátmérője kb. 26 cm. Kevésbé hasas, mint az előző kissé szélesebb, de laposabb annál, pereme nem annyira tagolt. A III. tábla 5. fültöredék eddig ismeretlen a leletanyagban. Anyaga, iszapolása, színe teljesen megegyezik a többi tiszaföldvári darabéval. Vaskos, hatszög keresztmetszetű fül. A törésvonalon látszik, hogy utólag tapasztották a peremre, a többi bogrács füléhez hasonló állásban. Felmerülne még az a lehetőség, hogy a szarmata bronzüstökhöz hasonlóan — függőleges állású köztes fül volt a perem fölé emelkedő két fül között, ezt azonban a tapadási felület nem támasztja alá. Ez a sokszög keresztmetszetű fültípus gyakori a tiszaföldvári telep anyagában, a kétfülű, egyenesnyakú, besimított díszítésű szürke és fekete korongolt korsóknál. Meg kell említeni egy másik fültöredéket is (III. tábla 6). Anyaga a bográcsokéhoz hasonlít, a fül félköríves, utólag hozzákapaszkodott félkörös, díszítetlen bordával. A töredék fala egyenes, kissé a talp felé szűkülő. íve alapján sokkal nagyobb átmérőjű lehetett, mint a bográcsok. Formailag közelebb áll a későszarmata leletanyag kónikus, kétfülű tájaihoz. Ilyen került elő Hódmezővásárhely solt-paléi II. telepről,

8 és Tiszaföldvárról több töredék. Ez utóbbi darabok iszapolása, égetése megfelel a kézzel formált kerámiának. Fületlen változatai nagyon gyakoriak. A 3—4 cm magas kónikus tálaktól egészen a nagyméretű, 40 cm magas darabokig ismertek. A solt-paléi bográcsfülre Pfützenreiter nyomán felfigyel Szydlowski, a késői przeworsk agyagvödreinek feldolgozásakor.

9 Összegyűjtötte a kézzel formált és korongolt kétfülű agyagvedreket. Formai szempontból a két — perem fölé emelkedő fültül eltekintve nincs hasonlóság a mi példányainkkal. Egyik csoportjuk kissé ívelt oldalú, hordószerű,

10 másik meredek, egyenes falú

11 van sajtár szerűen szélesedő,

12 vagy éppen a perem felé szűkülő forma.

13 E vágott fenekű vedreknél mindnél megvan a vízszintesen futó, többszörös borda, a fa dongákat összefogó fémabroncs agyag imitációja. Pfützenreiter

14 csak a kézzel formált vedreknél fogadta el a faedény után8 Párducz (1938), TI. tábla 12. 9 Szydlowski (1976) 209., és 29. jz. 10 Szydlowski (1976) 2/1. kép, 2/3. kép. 11 Szydlowski (1976) 3/1. kép, 3/4. kép. 12 Szydlowski (1976) 3/3, kép, 2/2. kép, 3/2. kép. 13 Szydlowski (1976) 2/4. kép. 11 Pfützenreiter (1938) 144 sk. 38