A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Régészet - H. Vaday Andra: Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön
zás lehetőségét, a korongoltaknál a Hemmoor típusú bronzüstöket tartotta az utánzás eló'képének. Szydíowski a korábbi ellenvéleményekhez csatlakozva cáfolja Pfützenreitert, és mind a korongolt, mind pedig a kézzel formált edények esetében a faedényekre vezeti visza az agyagvedreket. 15 Erre utal a vödrök egy részénél megtalálható díszító'motívum, a függőleges, párhuzamos vonalkázás, a dongaszálak sematikus ábrázolása. 16 A vödröknél a fület — a bográcsokhoz hasonlóan — az edényfalból húzták fel, utólag lyukasztották át. Megtalálható a fület erősítő borda, a furatok mellett lehajló ill. a perem alatt körbefutó bevagdalt borda. Díszítésük plasztikus, simított és bevagdalt, ritkán ujjbenyomásos. E plasztikus díszítések mind a favedrek díszvasalásának sematikus ábrázolásai. A szarmata leletanyagában is találkozunk hasonló jelenséggel. A csurugai (Csurog) kétfülű korongolt, szürke edényen a perem alatt és a talp fölött abroncsszerűen futnak körbe a kiemelkedő bordák, függőlegesen futó besimított díszítés pedig a dongaszálakat imitálja. 17 A felső sziléziai agyagvedreknél Szydíowski megkísérelte a területen hirtelen, előzmények nélkül fellépő darabok eredetét, gyökerét kimutatni. Szórványosan Dél, Délkelet felé haladva talált töredékeket a mai Románia területén 18 és így jutott el a solt-paléi darabhoz is. A vedrek meglétét a késő császárkori przeworsk hatásnak tulajdonította. 19 Ethnikailag már Pfützenreiter 20 majd mások is 21 új kultúrkörre következtettek. Genetikailag nem a korábbi vandál, hanem a Fekete tenger vidéki gót kultúrával hozták kapcsolatba. A felső-sziléziai példányok a IV sz. végére, V. sz. elejére keletkezhetők, s Szydíowski az ún. Dobrodzien csoport jellegzetességei közé sorolta. A névadó Dobrodzien—Redzina anyagában egyéb olyan kerámia is szerepel, amelynek analógiái a Pontus vidéki csernyahovi leletanyagban fordulnak elő, s mivel a magyarországi IV. századi leletanyag számottevő részéről ugyanez elmondható, a Dobrodzien csoport és a hazai késő szarmata anyag közös gyökereiről, ill. keleti kapcsolatairól lehet szó. 22 Egyenes és közvetlen kapcsolat a felső-sziléziai és magyarországi példányok között, a kronológiai megfelelés ellenére sem lehet. Az alföldi agyagbográcsok ívelt fala, nyomott gömb alakú teste formailag a fémüstökhöz hasonló. A vagdalt bordadísz, ill. a fülnél a „bajusz-szerű" díszítés a fém üstök pereme alatt körbefutó csavart bronzhuzal dísz, ill. csavart fémfül utánzatának tűnik. Valószínűleg többet jelent puszta véletlennél a bográcsok és a korábbi szkíta —szarmata fémüstök között fellelhető hasonlóság. Mind a szkíta, mind pedig a szarmata fémüstök egy részénél megtalálható a nyomott, gömbös alsórész. Talpas és talp nélküli változatban egyaránt előfordulnak. Egy részüknél megvan a vállrészen, ill. 16 Szydíowski (1976)., 10 és 12. jz. 18 Pl. Szydíowski (1976)., 2/4. kép, 3/4. kép. 17 Párducz (1937)., XVII. tábla 1. analógiaként tévesen egy őskori kézzel formált edényt hoz hozzá. 18 Mitrea—Diculescu 1966., 545, 6/11. kép. Szürke, korongolt példány töredéke, átlyukasztott, peremből felhúzott füllel és „bajusz" szerű rátéttel. Fémutánzatként hozzák, hasonlóságot nem mutat az alföldiekkel. Meghatározásánál középkor szerepel. Székely (1969)., XXI. tábla 5. — A megvastagított fület rátapasztották utólag a peremre ,ezen bevagdalt borda. A befelé ívesen szűkülő edényfalon a perem alatt többszörös, vízszintes horonnyal. 19 Szydíowski (1976) 40.; Diaconu, G., Nordöstliche Elemente in der Tschernjachow —Sintana de Mures-Kultur. Dacia 9/1965/209 sk. 20 Pfützenreiter (1938) 144—146. 21 Szydíowski (1976) 210. a korábbi irodalom részletes felsorolásával. 22 A Staatsfort—Dobrodzien ill. Pontus vidéki, ukrán, román síksági gót anyag ill. az alföldi hasonlóságára és originális kapcsolatára újból felhívta a figyelmet Bóna L, Az újhartyáni germán lovassír. Arch Ért 88/1961/204 és 76. jz. 39
