A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása (1919)

tudomásul vette, hogy a megszálló francia parancsnokság a Tanácsköztársaság által létesített fórumokat nem ismerte el törvényesnek s ezért saját magára nézve megállapította, hogy ez időtől kezdve vállalja a felelősséget a város igazgatásáért és joghatóságát az 1886 évi XXII. te. rendeletei értelmében gyakorolja.

12 A közgyűlési vitában Fried Armin doktor, a haladó szellemű makói polgárság egyik képviselője rámutatott, hogy a jelenlegi képviselőtestület nem képivseli a város valamennyi lakójának érdekeit, majd felhívta a közgyűlést, hogy „... a forradalom vívmányainak megőrzését a képviselőtestület tekintse feladatának."

13 A francia megszállás alatt a város még két alkalommal tartott közgyűlést. A június 3-i szintén rendkívüli közgyűlés első részében a polgármester számolt be a város súlyos gazdasági-ellátási gondjairól, majd dr. Adler Artúr képviselőtestületi tag indítványa került sorra, melyben a Tanácsköztársaság alatt a várost ért károk kivizsgálását és a proletárdiktatúra történetének megíratását javasolta. A szenvedélyes vitában ismét Fried Armin dr. volt a szószólója a haladó polgárságnak, s kifejtette „... ne csak a forradalom óta, hanem a háború alatt történtek is megírassanak." Javasolta továbbá, hogy a felelősségre vonás „ne fajuljon üldözéssé s a büntetés csupán akkor érje el a bűnöst, amikor a bűnössége beigazolódást nyert."

14 A tanács végül bizottságokat választott fentiek végrehajtására. Június 10-én tartotta havi rendes közgyűlését a város, melynek tárgysorozatában 85 legkülönfélébb elintézendő ügy volt felvéve, de ezek mind szokványos közigazgatási kérdések voltak, s egyikük sem utalt arra, hogy a város idegen katonai megszállás alatt van. A város gazdasági helyzete és a román közellátási kormánybizottság A francia megszállás alatt a város legsúlyosabb gondja a lakosság megfelelő ellátása volt. Hiányzott a városban a cukor, só, fa, zsír, petróleum, liszt, hús, alig volt szövet-, vászon- és bőráru. A francia parancsnokság részvéttel viseltetett a város nélkülöző lakosságával szemben, de csak közvetett segítséget nyújtott a helyzet javításában, azt, hogy biztosította a forgalmat, lehetővé tette az utazást Bánátba és helyreállította a vasúti közlekedést Szegedre. A város a hiányzó cikkek nagyrészét korábban a keleti, erdélyi vármegyékből szerezte be. Petrovics polgármester ezért május végén Aradra utazott, s ott tárgyalt az általa már korábban ismert, Jovin György nagylaki kereskedővel, akit állítólag a nagyszebeni román kormányzótanács a terület közélelmezési megbízottjává nevezett ki. Jovin megígérte, hogy a városnak az oly szükséges fa; só; szén- és petróleum-igényeit a kormányzótanácsnál támogatni fogja. A dolog elintézési módja: mind a négy cikket külön-külön kérvényben kell a városnak kérelmeznie a nagyszebeni kormányzótanácstól. A közélelmezési megbízott szerint ezen árukat megkaphatja a város, ha helyettük lisztet tud adni. Mivel Makó is liszthiánnyal küszködött, a polgármester a kérelmekben — amit itthon elkészített, lefordíttatott románra, láttamoztatott és igazoltatott a francia városparancsnokkal és a román lovastiszttel, — felajánlotta, hogy a város majd az új termésből egyenlíti ki a most megkapni remélt árukat. A kérelmeket a város nem bízta az akkor már szétzilált postára, hanem egy városi tisztviselő vitte Nagyszebenbe. Ezekkel az első kérelmekkel — már a francia megszállás alatt — kezdetét vette Makó kálváriája a román közigazgatás áttekinthetetlen és rejtelmes labirintusában. 12 Csongrád megyei Levéltár Makói Kirendeltsége Makó város közgyűlési jegyzőkönyvei 1919. 13 Makói Újság 1919. V. 29. 101. sz. 14 Makói Újság 1919. VI. 5. 106. sz. 302