A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása (1919)

A május 29-i újság közölte hivatalosan, hogy a nagyszebeni kormányzótanács közélelmezési megbízottat nevezett ki Makóra. Ezzel az intézkedéssel kezdte a román közigazgatás hatáskörét kiterjeszteni a városra, mely még mintegy jó fél hónapig francia megszállás alatt volt. Ezekben a napokban jegyezte fel naplójában Demkó közjegyző: „A románok teljesen berendezkednek. A csendőrséget megyeszerte leszerelik, az állomások nevét románul írják ki."

15 A királyi Románia abból az elvből kiindulva, hogy a békekonferenciát már kész tények elé állítsa, szívósan mind nyugatabbra és nyugatabbra terjesztette ki fennhatóságát. Az antant fohatalmak ezt nem akadályozták meg, hiszen a Magyar Tanácsköztársaság leverésében a gyenge cseh csapatokat leszámítva egyedül a román királyi haderőre támaszkodhattak. A román diplomácia pedig gondoskodott, hogy ahol a döntések születtek — a valóságtól több mint ezer kilométerre — a román igények jogosnak, sőt az értük tett szolgálatokkal fordított arányba állóknak tűnjenek. Jovin György június elején érkezett meg Makóra, s a június 8-i újságban az alábbiakat nyilatkozta feladatairól: A nagyszebeni kormányzótanács nem elvitetni akarja az élelmiszereket, — hangsúlyozta Jovin —, hanem arányosan szétosztani. Az arányszétosztást, s a mindenkinek való tisztességes ellátását pedig még akkor is biztosítani fogja, ha azt házról-házra való rekvirálással kellene végrehajtania. A kormánybiztos elmondta, hogy maximálta az árakat Csanád vármegyében, kétféle árat bevezetve: az egyik árat a katonai vásárlásoknál, az ennél kissé magasabb, másik árat pedig a polgári forgalomban tette kötelezővé. Ez a rendelkezés már előre vetítette a néhány héttel későbbi román rekvirálások árnyát. A finoman „katonai vásárlásoknak" nevezett ügyletekre eleve alacsonyabb árat állapítottak meg, s ez az ár csak töredékét jelentette az áruk valóságos értékének. Makó gazdaságának és gazdagságának alapját adó termények sorsáról nyilatkozatában fellengzős szavakkal festett fényes perspektívát a román megbízott: „... hagyma, kertimagvak, zöldségfélék kivitelét Románia felé a kormányzótanács a leghatékonyabban kívánja előmozdítani."

16 A valóság az volt, hogy a román közellátásnak nagy szüksége volt a makói hagymára és zöldségfélékre. A város lakóinak megnyugtatására és megnyerésére Jovin közölte, hogy már intézkedett 20 vagon szén, 20 vagon konyhasó, 40 vagon fa, 5 vagon mész és 1 vagon petróleum Makóra érkezése ügyében. Nézzük, mi valósult meg ezen ígéretekből még a francia megszállás alatt? A villanytelep nyersolaj készlete — mellyel a kazánokat fűtötték — június elején teljesen kifogyott, s hogy a város ne maradjon villanyáram nélkül, a telep szűkös szénkészletével termelte tovább az energiát. A szén azonban csak napokra volt elegendő s a beígért vagonok csak nem érkeztek meg. Június 14-én már így írt a Makói Újság „Jovin György román kormánybiztos úrnak érkezik 5 vagon nyersolaja, melyből hisszük, hogy fog adni a villanytelepnek is."

17 Itt már úgy tűnik, mintha valamiféle egyéni vállalkozás lenne ez a kormánybiztosság, melynek korlátlan irányítója Jovin György. Ezt a gyanút csak megerősíti az a szinte reklámízű felhívás, melyet a helyi lapban jelentetett meg Jovin kormánybizottságáról: „Mindennemű szállítási igazolványok s kereskedelmi bizonylatok ügyében teljes készséggel áll a közönség rendelkezésére."

18 A francia csapatok kivonulása napján ismét nyilatkozatot adott Jovin az újságnak, melyben hangsúlyozta, hogy neki elsősorban nem is Makóról, hanem a vármegyéről kell gondoskodnia. Működése alatt a város köz15 Demkó Pál naplója 1919. V. 27. (JAM Történeti dok. gyűjt. 80. 225. 1.) 18 Makói Újság 1919. VI. 8. 109. sz. 17 Makói Újság 1919. VI. 14. 113. sz. 18 Makói Újság 1919. VI. 8. 109. sz. 303