A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lengyel András: Az államkapitalizmusba hajló szociálliberalizmus egy magyar koncepciója (Móra Ferenc 1918 végi politikai programtervezetei)

Álláspontja sajátos átmeneti jellegével azonban teljesen tisztában volt: „ A szociáldemokráciának — mondta — az előcsarnoka ez a polgári radikális párt, amely közös célra, az átmenet előkészítésére kéri" a támogatást.

17 Természetesen beszéde és programtervezete nem teljesen azonos; érvelésük más. A beszéd érzelmesebb, képszerübb, elsősorban érzelmekre appelláló, a tervezet racionálisabb, nyelvében is fogalmi. A lényeg — Móra koncepciója — azonban mindkettőben azonos; Móra álláspontja itt is, ott is átmeneti. A szocializmus, szerinte, bár pozitív ideál, nagy eszmény, még nem aktuális lehetősége a politikának; az igazi szocializmus szerinte csak nagyon soká, hosszú történeti folyamat eredményeként valósul meg. Változtatni, korszerűsíteni, a nagy egyenlőtlenségeket fölszámolni azonban kell; a reform elengedhetetlenül szükséges. A reform híve. Reformjaiban azonban — tervezete bizonyítja ezt szépen — egy sor olyan (főleg szociális) elvet is beleépített, amely hagyományosan szociáldemokrata, antikapitalista követelés volt. Sőt, lényegében nyitva hagyta — illetve: „kinyitotta" — a kaput a szocialista fejlődés előtt is. A kapitalizmus keretein azonban belül maradt. Kapitalizmuseszménye így, persze, már nem hagyományos kapitalizmus-eszmény volt. Valójában már egy szociális kapitalizmust, egy államkapitalizmusba hajló szociálliberalizmust képviselt. Programtervezete tehát annak a polgári — „harmadik utas" — politikának a korai jelentkezése Magyarországon, amely később Nyugat-Európában általánosan elfogadott elv lett.

18 6. Móra álláspontját, még a programtervezet ismerete nélkül, Vajda László felemásnak, ellentmondásosnak ítélte. „Humanizmusa — összegezte erről véleményét Vajda — bénító, racionalizmusa pedig lendítő hatással volt a forradalomra; az a polgárságot óvta, védelmezte, (...) — ez, mégha keserű felismerés gyümölcse volt volt is, amit megállapított, a munkásosztály útját egyengette."

19 Vajda e vélekedésének kétségkívül van is alapja. Az események menete : az őszirózsás forradalom proletárdiktatúrába, majd ellenforradalomba fordulása élesen fölveti Móra — reformjellegű — koncepciójának problematikusságát, s nyilvánvalóvá teszi, hogy 1918/19-re Magyarországon már olyan kapitalizmus-ellenes erők is fölnőttek, amelyek, szinte máról holnapra, kihúzták a talajt minden reformelképzelés, így Móra tervei alól is. Közismert ugyanis, hogy sem a kommunisták, sem az ellenforradalmárok nem reform pártiak voltak; a megoldást mindkét tábor radikális átalakulásban látta. Móra nézeteinek a humanizmus-racionalizmus ellentétpárba való sűrítése mégsem helyénvaló. Beszédéből is kielemezhető, programtervezetéből pedig végképpen nyilvánvaló, hogy álláspontját — függetlenül helyességétől, ill. helytelenségétől — nagyon is racionálisan alakította ki. A magyar polgárság ama ideológusai közé tartozott, akik — mint pl. Ignotus, a „polgári szocializmus" koncepciójának fölvetője is — fölismerték a magyarországi kapitalista fejlődés súlyos egyoldalúságait, társadalmi an tagonizmusait, s pontosan érzékelték e fejlődés radikális — antikapitalista •— ellenzékének létrejöttét is. Ám a magyarországi fejlődés nagymértékű regionális egyenlőtlenségei, súlyos és nehezen fölszámolható rendies maradványai láttán úgy ítélték meg a helyzetet, hogy radikális — az egész társadalmat átforgató — fordulatnak nálunk több lenne a kára, mint a haszna. A kapitalizmus-ellenes forradalom „nem válna a hajó javára"; megsemmisítené még a fejlődés addigi eredményeit is. E vélekedés, természetesen, nem is volt teljesen alaptalan; ezt ma már tudjuk. A meg17 Uo. 18 A kapitalizmus e belső változásáról, önkorrekciójáról 1. legutóbb Donald Sassoon-nak Rober. Skidelski-vel folytatott izgalmas beszélgetését: Ma il capitalismo qvanto puo crescere?=Rinascita, 1979. jún. 1.23—25. 19 Vajda, i. m. 99. 294