A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Péter László: A szabadkőművesség Szegeden 1870–1950

Vagy egy másik költemény: Ó, nép, ébredj öntudatra, Hogy te vagy a bűnös, családod gyilkosa. De hogy bűnös vagy, az zsarnok huncutsága, Naplopó tolvajok erős nagy hatalma. Törd meg a hatalmát a zsarnok bandának, Közéig már a huszadik század! De nézzük, hogy ki a bűnös: a zsarnok vagy a nép? Egyedül a zsarnok, mert gazságban él! Elvett tőled szabadságot, jogot, Mégis hagyod magad vezetni mint barmot. Hogy kik fosztogatnak ki? Papok, hivatalnokok és egyéb zsarnokok, Vezetnek is szépen, mint oktalan állatot. De nem vezet tovább a zsarnok huncutság, Erőnket kimutatjuk, hogy élünk mi és a világ! Akkor gyáva szívük a nadrágba esik, Kérik a népet, hogy bocsásson meg nekik! Szabad vers ez a szabad vers divatja eló'tt. Esztétikai értéket persze ne keressünk benne, de mint kortörténeti dokumentum a maga nemében hiteles és sokat mondó. Akár a következő', ragrímes versezet: Térdet-fejet hajtasz a papnak szavára, Viszed kenyeredet eladni vásárra. De tudd meg, hogy mit ők mondanak, az csak butítás, Ákom-bákom és egyéb hazugság. Tudod, hogy malacból jól lehet lakni, De a malaszttól éhen fogsz felfordulni! E prózai fejtegetés sincs tanulság nélkül: Régi közmondás az, hogy a dicsőség bajjal jár, és hogy a rózsa mellett tövisek is vannak. A szocializmus ereje sem hathatós anélkül, hogyha olyan rózsái nincsenek, melyekből a szúrós tövis is kimutatja magát. Hanem azért ezen nemes eszmének is van szúrós tövise. A tövis ugyan nem egyéb, mint a burzsoázia, a mai társadalom kényurai. Tehát ez a tövise annak a nemes eszmének, melyet mi a szocializmus rózsájának tartunk. A rózsának olyan szaga van, aminőt az ember még soha nem érzett. De most már látja a hatalomtövis, hogy azon rózsának oly illatos szaga van, hogy azt semmiféle büdös fű, mint például valami hereőrző (rendó'r és a mostani törvényes rendszer)* el nem bírja fojtani. A szúrós tövis eddig nagyon erős és izmos volt, olyan, hogy gyengébb hitű emberek még máig se hiszik hervadását, pedig már majdcsak hervad. Az ilyen rendszert akarja a szocializmus megsemmisíteni. Ó, szocializmus, jöjjön el a te országod! Amen (79—82). A kezdetleges fogalmazás mögül is érezhetően sejlik ki az a messianizmus, amellyel a szentesi és csongrádi kubikosok, föld nélküli mezőgazdasági napszámosok a szocializmus felé fordultak, s tó'le várták nyomorúságukból megváltásukat. Mátéífy főszolgabíró ebben anarchiát látott, de amikor fölsorolta a földművesszegénység sérelmeit, Ö sem tagadhatta meg: „meggyó'zó'désem szerint elegendők arra, hogy *Mátéffy zárójeles megjegyzése! 270