A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lakatos Pál–Zombori István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről

elvégzése után visszatértek szüló'földjükre és rendszerint az itteni iskolákban tanítottak, vagy lelkészként tevékenykedtek, esetleg a városi vezetésben is közreműködtek. Egymást követó' családi generációkról van szó, akiknek működését az egész 17. században végig követhetjük. Műveltségük, társadalmi fogékonyságuk révén természetes szövetségesei lettek a Habsburg-ellenes fölkeléseknek, így a Thökölymozgalomnak, késó'bb a Rákóczi szabadságharcnak. Akadt köztük nemes is, de a legtöbbjük polgár. Soraikban ott találjuk a Parschitiusokon, Buriusokon kívül Bohus Györgyöt, Pilárik Jánost, Hellenbach János Gottfriedet, Kray Jakabot stb. A magyar tudománytörténet szempontjából a legkiemelkedőbb személyiség Bél Mátyás, akit a szakirodalom eló'szeretettel minősít magányos géniusznak, de Őt nem lehet eléggé megérteni és értékelni a fenti elődök nélkül. Parschitius személye mindidáig elkerülte a korszakkal foglalkozó történészek és irodalmárok figyelmét, életének rekonstruálásához a múlt századi, illetve 17—18. századi forrásokhoz kellett visszanyúlni, de az eredmény így is igen szegényes. 1643 körül született a Felvidéken, Rózsahegyen (Liptó megye) evangélikus, polgári családból. Kéziratában magát nemesnek vallotta. Evangélikus iskolában végezte tanulmányait, majd külföldre ment. Előbb Rostockba, azután 1666-ban Wittenbergbe, az evangélikusok akkori legkitűnőbb egyetemére. Elmélyülten foglalkozott irodalommal és teológiával. Kortársai és a későbbi életrajzi lexikonok napjainkig mint költőt és teológust tartják számon. Az 1660-as évek végén hazajött, előbb Körmöc-, 1670-től pedig Selmecbányán tanított evangélikus iskolában. 1674-ben az ellenreformáció és a bécsi kormányzat különösen erős támadása során őt is elűzték, és csak 1677-ben térhetett vissza, ám ekkor sem tudott háborítatlanul dolgozni. Számos dicsőítő költeménye jelent meg, melyeket korabeli híres személyekhez írt, és több teológiai műve. (Ezek főleg Lipcse, Drezda, Wittenberg, Rostock stb. nyomdáiban.) 1687-ben Pozsonyba ment, hogy ott részt vegyen az országgyűlésen, és hogy a Lipót császár tiszteletére írt verseivel hírt és nemesi címet szerezzen. Célját nyilván el is érte, mert nem sokkal ezután már a neve után mindig odaírta : magyar nemes. Ezt az országgyűlést igen nagy várakozás előzte meg. Bár az ott hozott törvények nem tükrözik a résztvevők közti tényleges feszültségeket, a rendek közti vitákat, a későbbi kutatás talán majd választ tud adni, hogyan jött létre a magyar uralkodó osztály és a Habsburg-ház közti kompromisszum, ki mit nyert, mit veszített ebben az alkudozásban. Annyi megállapítható, hogy az országgyűlésen részt vevő, haladó gondolkozású, képzett köznemesek és az őket támogató felvidéki és nyugat-magyarországi városok képviselői, akik egy korszerűbb berendezésű politikai és közigazgatási rendszer alapjait szerették volna megteremteni, háttérbe szorultak. Valószínű, hogy ezek a nagyfontosságú viták vonzották Parschitiust is. Azt több forrásból tudjuk, hogy az itteni érdekes világ és az ország rendjei annyira lekötötték, hogy nem tért vissza időben Selmecbányára, ezért az iskola és az egyház vezetői megfosztották hivatalától. Ekkor ismét Wittenbergbe ment, ahol magát a magyarországi vallásüldözés áldozatának mondta. Ezt el is hitték neki, hiszen már Európa-szerte ismerték a gályarabnak eladott prédikátorok esetét és más erőszakos cselekményeket. (Ettől kezdve Parschitius úgy tünteti föl magát mind leveleiben, mind egyéb írásaiban, mint aki szegényen, hazájából számkivetve, idegenben kényszerül élni.) A 17. század közepére a protestáns vallásgyakorlat a túlbuzgó egyházférfiak közreműködése nyomán meglehetősen merevvé, dogmatikussá vált. Az elöljárók nem tűrtek semmiféle eltérést a hivatalos hitelvektől és minden ilyen föllépést szigorúan megbüntettek. Ennek ellenreakciójaként született meg az 1670-es években Németországban egy új törekvés, amelynek hívei a dogmák merevségétől elvonatkoztatva 222