A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lakatos Pál–Zombori István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről

a társadalom problémáit és az egyre jobban elvilágiasodó szellemi életet az egyház belső megújítása révén kívánták orvosolni. Az evangélikusok között támadt új irányzat hívei, a pietisták az egyéni művelődés és a belső, elmélyült vallásosság fontosságát hirdették. Az oktatásban az egyszerű nyelven történő mind bővebb ismeretátadást tartották fontosnak. Az egyházon belül komoly vitát és megosztottságot eredményezett a pietizmus. Követőit üldözték, hivatalukból elbocsátották. Az ortodoxok egyik fő központja a wittenbergi egyetem volt, míg az 1694-ben alapított hallei egyetem a pietizmus fellegvára lett. A pietizmus Magyarországra is behatolt — a német egyetemeken tanult diákok révén — és hasonló vitákat, megosztottságot váltott ki, mint máshol. Parschitiusról ebből a szempontból elég keveset tudunk. Mivel 1670-ben tért haza Németországból, elképzelhető, hogy ismerte és pártolta a pietizmust. Ez megmagyarázná esetleg azt a tényt is, hogy 1687-ben egyháza elöljárói elbocsátották őt hivatalából — hosszú távolmaradását használva indoklásul, valójában pietista nézeteit büntetve. Viszont az is igaz, hogy ezután Wittenbergbe ment és haláláig ott maradt, ami a pietizmus ellen szól. Kétségtelen tény, hogy a hazai pietizmus fő területe Pozsony, Lőcse, Beszterce, Sopron, Győr, Szeben, Brassó stb. azaz a Felvidék, Erdély és a Nyugat-Dunántúl. Az sem véletlen, hogy a pietizmust támadó ortodoxok Rózsahegyen tartották 1707-ben azt a zsinatot, amelyen élesen elítélték a „tévelygőket". A konkrét szálak megállapítása Parschitius személyére nézve további vizsgálódást követel. A „COMITATUS" ÉRTÉKELÉSE Parschitius a „száműzetés" alatt keményen dolgozott, elsősorban elhagyott hazájának sorsa érdekelte. Az 1690-es években készült két nagy műve: az egyik az 1702-ben, Wittenbergben kiadott „Magyarország fejedelmeinek és keresztény királyainak jegyzéke'"'

2

' és a másik, a jelenlegi formában csak 1705 körül befejezett „Magyarország 74 vármegyéjének leírása".

3 Számunkra ez utóbbi munka fontosabb. Ugyanis ezzel tovább fejlesztette a magyar tudományban azokat az alapokat, amelyeket fölhasználva Bél Mátyás elkészíthette hatalmas művét. Hangsúlyozni kell, Parschitius nemcsak azzal végzett nagy munkát, hogy rengeteg konkrét anyagot összegyűjtött, hanem leírásának messzemutató módszertani újdonságai voltak. 2 Tabella Hungáriáé, Ducum et Regum Christianorum in qua eorum ortus et occasus regnorum accessiones et avulsiones, provinciarum incrementa et décrémenta, bella domestica et extranea cum varia vicissitudine temporum, brevi penicillo delineantur per Christophorum Parschitium. Wittenberg, 1702. 3 Comitatus Regni Hungáriáé, Slavoniae et Transylvaniae incorporati, in quibus eorum ortus, termini, urbes, civitates, oppida, arces, montes, stagna, aquae dulces et amarae, lapidescentes et calidae, cum varia vicissitudine rerum humanarum, sepulturae regum secundum annorum seriem proponuntur, ad maiorem dei gloriam, Caesareae regiaeque maiestatis perennaturam adoream, universorum procerum regni Hungáriáé decus, patrum patriae ornamentum posteritatis maximum emolumentum, omnium denique regnicolarum aeternum commodum: intra privatos exulantium parietes Vittenbergae elaborati Anno 1702. A keménytáblás kötéssel ellátott, mintegy 500 oldalas autográf mű elején római számozással jelölt bevezetés található, LIX oldal terjedelemben. Ezek egy része ma is üres, más része tartalmazza az ajánlást és a bevezetést, amelyek szemmel láthatóan több részletbe nkészültek. Több címlapszerű oldal is van, a fent közölt a XXXVI. oldalon található. Az ezt követő részben ismét előbukkan egy dátum, 1705. (p.XLL). Egyéb adatok is megerősítik, hogy ezt a dátumot fogadjuk el a kézirat keletkezéséül. A továbbiakban e munkát Parschitius; ,,Comitatus"-ként említjük. 223