A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

nak a tápai Bokréta műsorában. A tápaiak megfogadták Bartók János tanácsát, de azt, hogy a két dal helyett mikor találtak végül is megfelelőket, nem tudjuk. Csóti Mihályné 1943 derekán Szegedre költözött. Ekkor Török József helybéli születésű tanító állt a vezető né kül maradt Bckréta élére, aki — főként Csótinéékkal — már el-eljárogatott a szereplésekre, fényképezte a gárdát, sőt, egy alkalommal bátyja helyett táncolt is. Ekkor a tápai Bokréta már országos hírű. A meghívásoknak eleget tudtak tenni, hiszen az új gárda műsorában ott volt még a Lakodalmas, a Halászok és a mars, az Üvegestánc és mars, illetőleg a Névnapi köszöntő. Török József ezekből a már meglévő anyagokból állította össze új műsorát, a Lakodalmas hagyományok-at. Ebben elhelyezte a Pajtástáncot, amelyet kislányok jártak. Török József gárdájában gyakorlatilag már csak Kószó Mojé Istvánék maradtak az alapítókból 1943-ig. A régi tagsággal együtt kicserélődött a zenekar is. A próbákon Török József zongorán kísérte a táncokat, föllépésekre a Miklós Töpe zenekart kérték, hogy kísérjék őket. Az új bokrétás nemzedék az Öreg iskolában tartotta próbáit. 1943-ban már teljesen új nevekkel találkozunk —kizárólag legényekkel és lányokkal—. Legények: Hódi Ferenc, Lele Ambrus, Lele István, Nyinkó Antal, Ördög Bálint és Török Ferenc lányok pedig Kószó Matild, Török Anna, Nagy Regina, Nagy Mária, Sörös Margit és Kószó Mária. 1944-bol alig maradt említésre való esemény, a háború miatt nem nagyon működött a Bokréta. 1945-ben ismét fiatalodik — utoljára — a gárda. Legények voltak Karai György, Nagy István, Kovács Béla, Laczi József, Csűri Ferenc, Miklós Sándor, Miklós Nagy Ferenc és Lele Mihály. A leányok közül Pósa Rozália, Bodó Erzsébet, Nagy Jusztina, Tari Teréz, Ördög Ilona és Terhes Ilona jártak el a próbákra,

61 de a régebbiek közül is maradtak még ideig-óráig. Az utolsó tápai bokrétások tehát a meglevő anyagokból válogatva szerepeltek még 1948-ig a budapesti bemutatókon. 1946—48 között az Országos Gyöngyösbokréta Szövetségtől és a Magyar Táncszövetségtől, is kaptak meghívót. A felszabadulás utáni években valamennyi párt szerette volna a magáénak tudni az ismét megújított Bokrétát Tápén. Ebben a versengésben az Egységes Paraszt Ifjúsági Szövetség (EPOSZ) győzött. Ennek szárnya alatt még mint Bokrétások szerepeltek. Kötődtek viszont a Katolikus Legényegylet Országos Tanácsához (KALOT) is, azért a két utolsó „bokrétás esztendőben" két nevük is. volt: Bok

r

éta és Népi Együttes. Meghívásokra ha csak tehették, elmentek. Új táncokat — kanásztánc, pálcatánc, széktánc, sapkatánc stb. — tanultak.

62 „Ha egész estét betöltő műsort adtunk, az első részben a kisebb táncszámokat, a másodikban valamelyik régebbi műsorunkat mutattuk be, ezek közül legtöbb helyen a Névnapi köszöntőt. Ebben a műsorunkban engem köszöntöttek, így közöttük már könnyebben tudtam a gárdát rányítani."

63 1948-ban, amikor föloszlatták a Magyar Bokréta Szövetséget, Tápén is megszűnt a bck*"étás élet. Sek tagot kizártak, mert a szüleiket kulákeknak nyilvánították. A politikai élet kihatott a bokréta életére is, ezért az 1947—48-as esztendő üresjárat volt a tápai bokrétások életében, egyben Tápé kulturális életében is. A Magyar Táncszövetség fölhívására 1948-ban Tápén is megalakult a Népiegyüttes. Vezetője Török József lett. 1949-ben erősödik a csoport, amelynek tagjai az iskolából (diákok) és az éppen akkor alakult Ady Endre TSZCS tagjaiból és azok gyerekeiből kerültek ki. Ez a gárda már egyáltalán nem tanulta meg a régiek számait, hanem különböző — gyakran más tájak táncaiból készült — koreográfiákkal várták Lele Ambrus közlése. Karai György közlése. Török József közlése. 216