A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

az első föllépés lehetó'ségét. Talán a Merigetön című játékkal valamit még őriztek a a tápai hagyományokból. A tápai bokréta helyére — amely működése alatt több, mint száz tagot számlált a Népiegyüttes került. Néhány évvel később megalakult az utánpótlást biztosító Kisegyüttes. Teli gonddal néztek jövőjükbe, hiszen se ruhájuk, se lábbelijük nem volt ahhoz, hogy bárhol is fölléphessenek. Mivel ruhát gyűjteni nem tudtak, újakat kellett csináltatni. Másolat-ruhájukra üveggyöngyöket varrattak, mert így látták a kalocsaiakét, meg a többi csillogón villogóét, s ezzel a gyöngyösítéssel elferdítették az igazi valót, mert a tápaiak régen nem cifrálkodtak. De mit tehettek mást? Az új irányelvek a népies bemutatókat szorgalmazták, csupán néhány szakember ragaszkodott a tiszta forráshoz, ám őket meg se hallgatták akkor. Ennek ellenére Tápén igyekeztek megtartani a saját kultúrájukat táncban, dalban és muzsikában, de az igazabb, tiszta ápolásról akkor még senki sem beszélt. A napjainkban működő Hagyományőrző Népiegyüttes fogja majd folytatni az egykoriak szép munkáját, amellyel ismét megmutathatjuk- Tápé igazgyöngyeit. A tápai Népiegyüttes és a kistáncosok (1948). FELHASZNÁLT IRODALOM Bokrétások Lapja (továbbiakban BL.) Bp. 1934—1939. (Szerk. : Paulini Béla.) Erdei F., Futóhomok. Akadémiai Kiadó, Bp. 1977. Gyöngyösbokréta, 258—262. Györffy I., Hagyományok. Hagyomány Szava (továbbiakbanHSZ.) Bp. 1940—1942. Szer.: Paulini Béla. Ilia M., Tápé az irodalomban. In: Tápé. 885—889. Kálmány L., Szeged népe. Ős Szeged népköltése. I—

III. Arad, 1881. Lele J.— Waldmann /., Népdal, népzene. In: Tápé. 671—736. Magyar Életrajzi Lexikon, Bp. 1969. II. kötet. 374. Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. II kötet. 368—369. 217