A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

fiatalokkal cserélődtek ki. Természetesen nem nagy kedvvel jártak ők sem a próbákra. Ebben a zűrzavaros időben születik az új műsorszámuk, a Névnapi köszöntő. Noha a téma új, csupán az elején változott mégis a korábbi számckhoz képest a műsor. Vagyis, ebben az új műsorukban csak a névnapot köszöntő éneklés és játék volt új, a műsor második fele megmaradt olyannak, mint amilyen volt a Lakodalmasban, vagy a Halászok és mars-Ъап. Ezt az új számot az 1942. évi délvidéki körúton mutatták be legelőször. Bemutatásra került ugyanakkor néhány régebbi számuk : a Lakodalmas, az Üvegestánc és mars w.

59 Budapesten 1942-ben a Névnapi köszöntőt mutatták be. Ezzel olyan új anyagot vittek, aminek külön nagyon örültek a szakemberek is. 1943-ban is a Névnapi köszöntővel — tápaiak nyelvén István napi köszöntővel — léptek Pest közönsége elé. Ugyanabban az évben a Hunnia Filmgyár filmet készített Móricz Zsigmond Sári bírójából, A bokréta Szövetség a tápaiakat ajánlotta a táncbetétre. Ebben az évben Paulini ismét Tápén járt, ekkor uto'jára. Még abban az évben Tápéra küldte Bartók Jánost, aki Paulininak ezeket jelenti : „A régi dallamokat, mint a „Kocsira ládám, vagy a régi halásznótákat már nem tudják. Vagy ha igen, akkor nagyon rosszul. Citera van, szinte minden házban. De egyre kevesebben játszanak rajta. Révész Harangozó (a falu harangozcj i) Mihály viszont nagyon szépen pengeti. Ám a névnapi köszöntőt, meg a pünkösdölot mindenki tudja." Bartók azt ajánlja, hogy a tápaiak hagyják el a halászje!enetet és helyette csinálják a névnapi köszöntőt, vagy a pünkösdölot. Az előbbi — mint láttuk — ekkorra már megvalósult, de a pünkösdölő elmaradt. Bartók János azt is javasolta, hogy a mars tánc dallamát a Rákóczi indulót és a közben beépített „Föl, föl, vitézek a csatára" kezdetű dalokat cseréljék le, mert ezek a továbbiakban nem maradhatAz utolsó tápai bokrétások Török Józseffel (A leányok kékfestő utazóruhában, 1943). Török József közlése Volly István közlése 215