A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Felföldi László: A Maros menti szerbek táncaiból

(újabban a szegedi) szerb illetve a helyi más nemzetiségű táncalkalmakat látogatják. Deszken és Battonyán a szerbek lélekszáma még ma is elegendő ahhoz, hogy az ittmaradt idősebb és az azóta felnőtt fiatalabb generáció tehetséges zenészei és táncosai révén önállóan éljék táncéletüket. Azonban a táncalkalmak ritkulása s ezzel párhuzamosan a tánckészség csökkenése miatt a táncok mozgásanyaga itt is leegyszerűsödött, „kifakult". A nagyobb táncos tudást igénylő régi kólók egyre inkább háttérbe szorulnak s helyüket a könyebb kötött, játékos kólók foglalják el, melyek ma a néptáncegyüttesek révén terjednek. Az itt következő táncokat a még táncolni tudó idősebb és a régi táncokat is ismerő fiatalabbak megfigyelése alapján mutatjuk be, kiegészítve a legidősebbek élőszavas visszaemlékezéseivel. A Maros menti szerbek mai táncalkalmain közel harminc táncot figyelhettünk meg. A legidősebb generáció ezek közül csak a malo kólót, a veliko kolot,a. seljaciát, a podvojet, avalcert és a párnatáncot táncolta. Az 50—60 évesek legkedvesebb táncai a malo kóló, kukunjestje, vranjanka, zikino kóló, srpkinja, tangó, keringő, vansztep, fox, de ismerik a régi táncokat is. A mai fiatalok között a legnépszerűbb táncok az uzicko kóló, makedonsko oro, vranjanka, kukunjestje, zajecarka.popovicanka, moravac, makazice, cacak, bunjevacko momacko kóló, oj doktoré, hajdna levő, snaso, rance, jabuka, trojanac stb. Kedvvel táncolják malo kólót, seljacicat és a podvojet is, és egyszerűbb fokon ismerik a veliko kólót is. Ha az előbb felsorolt táncokhoz hozzászámítjuk a már kihalt eszközös táncokat és a már nem gyakorolt rituális táncokat is {dodole, lazarice, tűz körüli táncok stb.) akkor előttünk áll a Maros menti szerbek teljes tánckészlete a századfordulótól napjainkig. Dolgozatunkban e készletből csak a Maros mentére jellemző hagyományos táncok bemutatására vállalkozunk. Malo kolo A „malo kolo", magyarul kiskóló ma is a legnépszerűbb, minden korosztály által kedvelt tánc, amelyet ma nemzetiségi jellegzetességként tarthatunk számon e vidéken. A táncnév, párjával a „veliko kolo"-val együtt, amely nagykólót jelent, e két tánc korábbi, korosztályhoz való kötődést jelentette. Erre utalnak a visszaemlékezések és a Jankovic nővérek észak-bánáti adatai is, miszerint a kiskólót, a fiatalabbak, a nagykólót az idősebbek táncolták. A különbség a két tánc között csak az volt, hogy az idősebb táncosok ügyesebben figuráztak.

22 Zárt, szoros összefogódzású, nők és férfiak által járt vegyes körtánc. A szoros fogás úgy jön létre, hogy a legények nem a mellettük álló lánnyal, hanem az eggyel távolabb álló legénnyel fognak kezet, a lányok pedig a két legény közé állva, a vállukra teszik a kezüket hajlított helyzetben. A viszszaemlékezések szerint a századfordulón előfordult a szomszédos lány övének vagy övként használt zsinórjának fogása is. A zárt kólóban a nemek aránya még egyenlő volt, mert a táncosok mindig párban álltak. Akár a lányok (pl. Deszken), akár a legények (pl. Magyarcsanádon, Battonyán) kezdték a táncot, időközben mindenképpen párok alakultak ki. A Jankovic nővérek szerint a Bánátban, ha eggyel több táncos lépett a kólóba, a kör mindjárt nyitottá vált várva a pár nélkül álló táncos leendő partnerére.

23 Vidékünkön ez a szabály az elmúlt évszázad során meglazult, és a mai táncalkalmakon már egymás mellett táncoló nőket és gyerekeket is lehet látni a kólóban. 22 Jankovic, L. és Jankovic, D. (1949) 123. 23 Jankovic, L. és Jankovic, D. (1949) 121. L. még a 14 és a 17. sz. jegyzet! 173