A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Nagy Vera: Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen

ALKALMI ÜNNEPEK Keresztelő Az újszülöttet régebben a nagy gyermekhalandóság miatt minél hamarabb, már az elsó' héten elvitték megkeresztelni. A keresztelőt általában ebéddel ünnepelték meg, ami a mostaniakhoz képest bőségesebbnek mondható, hiszen a meghívottak száma is nagyobb volt, főleg jómódú gazdáknál. A század elején még meghívták a rokonokat, szomszédokat, jóbarátokat, a bábát és a lelkészt is.

14 Később, különösen az utóbbi időben már csak a legszűkebb rokonságot hívták össze, néha csupán a keresztszülőkkel ünnepelnek. A főzést ilyenkor a gyerekágyat fekvő asszony anyja, anyósa vagy testvérnénjei végezték. Kiss Lajos leírása szerint a keresztelő — régi nevén csök — szegény helyeken is nagy evés-ivással járt, ami néha másnapig elhúzódott. „Amit ettek, két hétre is elég lett volna. Evés előtt pálinkáztak. A délebéd vagy vacsora : tyúkleves csigatésztával, juhhús-paprikás vagy szárma (töltött káposzta), lepény, rétes, fánk. Nem hiányzik természetesen a jó kis bor sem."

15 A 30-as, 40-es években ez az étrend inkább csak a nagygazda helyekre jellemző. Máshol tyúkot vágtak, „vizönkőttet", „szalagárés tésztát" vagy csőregét sütöttek. A tyúkleves a legutóbbi időkig változatlanul megőrizte helyét a keresztelő étrendjében. A birka- vagy marhapaprikás helyett tyúkot főznek paprikásnak, vagy megsütik, kirántják, esetleg disznóhúst rántanak. Az említett tészták helyett pedig különböző édessüteményeket és tortákat készítenek vagy vásárolnak. A bor mellett a sör is általánossá vált ital a keresztelőn, annál is inkább, mivel úgy tartják, hogy a sörtől több teje lesz az anyának. A régi keresztelőkből a bábát ételekkel jól felpakolva engedték haza. Bérét jórészt élelmiszerekben, búzában kapta meg, amiért szülés után egy hétig naponta eljárt mosdatni a gyermekágyas asszonyt és a gyereket. Katolikusoknál jelentős esemény volt a felnövekvő gyermek életében a bérmálás. Ezt azonban csak a legszűkebb családi körben, a bérmakeresztanya vagy bérmakeresztapa meghívásával, egy vasárnapi ebéd keretében ünnepelték meg. Lakodalom A nagyobb lakodalmakra már 3—4 héttel előbb elkezdtek készülődni. Az ételekhez szükséges nyersanyagok egy részét a közeli rokonság hordta össze : lisztet, tojást, tyúkokat, mákot, diót. A rokon asszonyok már egy hónappal előbb mentek a lakodalmas házhoz csigát csinálni. Minden asszony vitte a saját csigacsinálóját, csőregemetélőjét, nyújtófáját. Hetekkel előbb sütötték az apró, zsíros psreceket zsákszámra, amelyek fölfűzve a kulacsok szájára kerültek, s esküvőre menet ezzel kínálták a szembejövőket. Néhol főtt рггес is készült. A lakodalomban a főzőaszonyok a rokonságból kikerülő ügyesebb asszonyok voltak, ugyancsak rokonok a paprikásfőző férfiak. Az aprójószág, birka vagy borjú vágására csak közvetlenül a lakodalom előtti napokban került sor. 4—6 személyre számítottak egy tyúkot, a birkából kb. 40 dkg nyershúst személyenként, kenyérből 20—30 dkg-ot, a csigatésztát 2 személyre 1 tojásból készítették. 14 Kiss L., (1943). 213.; Szeremlei S., (1913). 457. 15 Kiss L., (1943). 213. 146