A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Nagy Vera: Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen

A lakodalmak az őszi, téli hónapokra estek, októbertől a farsang végéig tartották, szerdai vagy szombati napon. Nyáron a nagy mezőgazdasági munkák miatt nem volt lehetőség erre. Bizonyos időszakokban a katolikus egyház is tilalmazta az esküvőt, pl. advent és a húsvét előtti nagyböjt idején. Ha a lakodalmat háznál rendezték, akkor az a vőlegény szüleinek házánál történt. A költségeket is Ők fizették. Jó időben kinn az udvaron, sátor alatt terítettek. A század elejétől gyakran tartották kocsmákban, vendéglőkben vagy olvasókörökben. A múlt századi lakodalmak időtartamáról Török Károly 1867-ben a következőket írta: „Ma már a lakodalom csak egy napra és az ezt követő éjre szorítkozik; hajdan három-négy napig, sőt egy hétig is tartott."

16 Kiss Lajos szerint is „az 1860-as évek közepétől szorítkozik egy nap, egy éjjelre a lakodalom."

17 Ezt az 1930-as évektől tovább szűkíthetjük, mivel a meghívottak az esküvői szertartáson kívül csak a vacsorára jönnek össze, ami ugyan eltarthat hajnalig is. A múlt században az ételek felszolgálását legények végezték. „Étkezés előtt a vőfély tréfás versekben válogatta ki az ételhordó legényeket, kiknek élén megkezdte az ételek szállítását."

18 A század elején viszont férfiak és nők egyaránt vannak a fennforgók között.

19 Az utóbbi évtizedekben rokon fiatalasszonyok szolgálnak föl. A századforduló környéki lakodalmak étrendjét Szeremlei is lejegyezte. Az ételek sokfélesége jómódú gazdák lakodalmának leírására utal: „...délben csigaleves, töltött káposzta, aprójószágpecsenye, házi sütemények, nevezetesen, kalács, rétes, perec, csörege, — este pedig tejfeles hurka (dercés, tüdős), kása, bornyú paprikás, bőrös sertéspecsenye, baromfi sült és a no vendégek által összehordott házi sütemények a bor mellé... Hajnalra hideg paprikást, pálinkát s bort hordtak fel az asztalra." Szeremlei megjegyzi azt is, hogy a vármegye szigorú tilalma ellenére nagy pazarlás folyt egy-egy lakodalomban.

20 Hasonló étrend megállapítására jut Kiss Lajos is a régi lakodalmi versek tanulmányozása során, de hozzáteszi: „...szegény helyen azonban a paprikáshús volt minden időben az egyedüli és legfontosabb étel."

21 Külön említést érdemel a múlt századi lakodalmak elengedhetetlen étele: a kása. A több napig tartó lakodalmak utolsó napján főzték ebédre, „s egy személy torkosabb vendéget a szakácsok a kásás kanállal tuszkoltak haza, ez volt a kitoló kása."

22 A kását kölesből főzték hús nélkül, nagyméretű cserépfazékban.

23 A század elejére azonban már eltűnt a lakodalmi étrendből. „A hajdani kásaeledelnek híre sincs, hanem úri ételek, paprikás- és rántotthúsok, szárnyasok, befőttek, torták kerülnek a díszesen megterített asztalra."

24 A kására ma már a legidősebb adatközlők sem emlékeznek. Az 1920-as évektől már pontosabb képet rajzolhatunk a lakodalmakról. A rokonok még délelőtt összegyűltek, külön a menyasszony és külön a vőlegény szüleinek házánál. Mindkét helyen ebédet készítettek a násznépnek, ami tyúkhúslevesből, birka- vagy marhapaprikásból, sülttyúkból, befőttekből, savanyúságokból és tésztákból állt. 16 Török K, (1867). 124. 17 Kiss L., (1943). 146. 18 Szeremlei S., (1913) 460. 19 Kiss L., (1943). 142. 20 Szeremlei S., (1913). 460^*61. 21 Kiss L., (1943). 141. 22 Török K., (1867). 124. 23 Kiss L., (1943). 142. 24 Kiss L., (1943). 147. 147