A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Nagy Vera: Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen

gyát, sőt műtrágyát is kezdtek használni. A gyümölcs- és zöldségtermesztés színvonala azonban ekkorra sem változott. A múlt században még Fényes Elek is megemlítette a vásárhelyi „tágas szőlős kerteket", amelyeknek borát a tulajdonosok „maguk isszák meg, minthogy nemigen állandó és becses."

9 A század végén a nagy kiterjedésű és régi, európai fajtájú szőlőket a filoxéra tönkretette. A védekezés sikertelensége miatt egymás után vágták ki a szőlőket, amelynek területe az 1920-as évekre a múlt század véginek felére csökkent. (848 kat. h.)

10 A század végén az állattenyésztés már inkább csak a lakosság szükségleteit elégítette ki. Legfontosabb a sertés volt, főleg szőke mangalicát neveltek. A juhok és szarvasmarhák száma a század elejére nagymértékben fogyott. Szarvasmarhából ekkorra a jól tejelő szimentáli háttérbe szorította korábbi magyar fajtát. Vásárhelyen az ármentesítés előtt nagy jelentősége volt a halászatnak is, amely a Tiszán és a város környéki tavakban folyt. A múlt század végén a vizek lecsapolásával a halállomány megfogyatkozott. Ennek megfelelően változott a hal szerepe a népi táplálkozásban is. A 18. században tanácsi rendelet mondta ki, hogy böjti napokon a halászok megszabott árak mellett kötelesek a piacon árulni halaikat.

12 Századunkban már a ritkább ételek közé tartozik a hal. Vásárhelyen a paraszti háztartások igyekeztek önellátásra berendezkedni. A városi lakosság jelentős része rendelkezett tanyával, ahol szinte mindent elő tudtak állítani, ami egész évi élelmiszerellátásukat biztosította, sőt a városi piacra is vitték termékeiket. A piacon a legnagyobb helyet az élelmiszerek foglalták el : tojás, tyúk, zöldség, gyümölcs, tejtermékek, kenyér. Itt lehetett beszerezni azokat a zöldség- és gyümölcsféléket is, amiket helyben nem, vagy csak kis mértékben termeltek. Az ünnepi táplálkozás szerepe A népi táplálkozás kutatói közül többen is felhívták a figyelmet az ünnepi táplálkozás kettősségére. Az ünnepi alkalmak hagyományos ételei általában tovább fennmaradtak, mint a hétköznapoké. Egy időben azonban éppen a nagyközönség előtt lejátszódó ünneplés ad alkalmat új ételek bemutatására, elfogadtatására. A táplálkozásban bekövetkező változásokat a gazdasági változások vonják maguk után: bővül a felhasználható nyersanyagok köre, fejlődnek a technikai ismeretek, háztartási eszközök. Ehhez külső hatások is hozzájárulnak. Elsősorban a polgári konyha hatása volt erős. Ez különösen itt, az ünnepi táplálkozásban jelentős, hiszen az új, a különleges ételek fokozzák az alkalom ünnepélyességét. A hagyományos ételek fennmaradását pedig a hozzájuk kapcsolódó hiedelem és szokáselem biztosítja.

13 Ezt a kettősséget megfigyelhetjük területünk ünnepi táplálkozásának változásaiban is. Előbb az alkalmi ünnepek (keresztelő, lakodalom, halotti tor), majd a naptári ünnepek étrendjét vizsgáljuk meg. 8 Fényes K, (1851). 277. 10 Polgármesteri jelentés. (1902); Magy. Stat. Évk. (1929). 11 Polgármesteri jelentés. (1911). 43. 12 Tárkony Szűcs K, (1961). 50. 18 Morvay J., (1950). 148; (1962). 78; Kisbán E., (1963). 193. 145