Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
ÚJONCÉLET, KATONALEVELEK A bevonuló regrutáknak nem volt gyöngyéletük. Az idősebb korosztályok suba, ribanc, piroscsizmával fogott, erdőbű szalajtott vadállat csúfszóval illették őket. A kiszolgált, de fegyvergyakorlatra behívott tartalékosok, rezorvisták mondogatták a fiataloknak, hogy ők a világ legutolsó katonái. Most már nem lesz többet sorozás. Nem lesz újabb regruta, aki felváltsa őket. Ott maradnak, ameddig csak élnek. A Bornyú ökörré nő a hátukon, de még mindig itt maradnak. A szegedi (1945 előtti) híd oszlopain, aki csak sasmadár öntve van vasból, az már mind föléled és elszáll onnan, ők pedig még mindig itt maradnak szíjat viaszkolni. Azt is mondogatták nekik, hogy odakint a bojárhalmi kapitányságban van egy domb, arra mindön ezör esztendőben rászáll a griff madár. Aztán mikor elrepül, mindig elvisz belőle egy keveset, ami a lábujjára ragad. „Hát aztán mikor a griffmadár már mind elhordta a dombot, tik még akkor is itt vagytok regruták, bakancstalpat koptatni, mög templomparádéra pucolni". 22 A mesebeli griffmadárral, amelyik abban a messzi vidékben minden száz esztendőben elvisz egy követ a hegyből, másként is vigasztalták őket. Mire a nagy madár mind elhordja a hegyet, szabadulnak meg a regruták. Továbbá ha a Bécs városában, az utcákon, tereken, továbbá a hidak oszlopain kőből vagy öntöttvasból szobrot álló „öreg püspökök" mind kifordítják a köpönyegjüket, akkor szintén majd az a boldog idő következik el, amikor hazamennek a regruták. Az idő... Amíg a hosszú napok és még hosszabb éjszakák eltelnek az idegenben, a számítás mindig csak az idő körül forog, — Uram Isten — sóhajtja az egyik —, sohasem lössz ennek vége. — De — véli a másik elkeseredve —-, vége lösz, ha majd a másik oldalról gyün föl a nap... 21 Szintén Tömörkény írja, 24 hogy „minden berukkolás alkalmával háromféle kasztot különböztetnek meg, a tényleges katonákkal együtt négyet." A tényleges, másként standbeli katona ezen törvények szerint suba, regruta vagy csirke. Aki az első rezervista azaz tartalékos gyakorlatot csinálja, az vénharcos vagy öregcsatár vagy aggplenker. Aki a másodikat csinálja : az ősatya vagy öregvendég. Aki a harmadikat : vénszentség. Ez utóbbi fölüláll mindeneken. Egyébként a k.u.k. katonanyelvnek bőséges szegedi forrása Tömörkény életműve, amelyet ittott kiegészítve a Szegedi Szótárban iparkodtunk rendszerezni. Meggyökerezésüket az író így jellemzi: „sok legény nem is tudja, hogy németül van az, amit elmond. Azt hiszi, hogy az is magyar szó, csakhogy ő még nem hallotta eddig. A pusztákról sorozottaknál nagyon áll ez. Odakint még nem ismeri azokat a szavakat, melyek a foglalkozásán kívül esnek, s neki teljesen mindegy, hogy a szakasz vagy cug szóban ismert-e meg egy fogalmat, mert azelőtt sem az egyiket, sem a másikat nem hallotta. Mutatja ezt, hogy a szakasz szót még még csak ragozni sem tudja, szakasz helyett mindig szakasztot mond. Azt írja tovább, hogy boszniai szolgálata idején ott éjszakázott velük egy csoport lengyel nemzetiségű tüzér. Vezényszavaikat hallva, egyik fiatal katona megszólalt: nini bátya, hát ezöknek is magyarul komëndéroznak? Katonafiak szóhasználata nyomán a szegedi népnyelvben — általában tréfás hangsúllyal — meghonosodott szavak : avandzséroz (szolgálatában magasabb fizetési fokozatba kerül), cakompakk (mindenestül), cibak (kétszersült), egrecéroz (leckéztet, kajánul okít), faszol (lakol), 22 A kraszniki csata 107. 88 Hajnali sötétben 241. M Különféle magyarok 89 77
