Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

tél, így húsvéttól kezdve május elejéig. Nem azért, mintha hideg volna, hanem mert munka nincsen." Ilyenkor egyébként már vígan lehet sátor alatt is lakodalmazni. Mind általánosabb lakodalmi időszakká válik a kisfarsang; újbor és Katalin (nov. 25) napja között. Ilyenkor a család már számot tud az esztendei munkáról adni, a termést már értékesíti és így az örömszülők a házasítás, lakodalmi mulatság szép gondjaira nyugodtan mernek vállalkozni. Manapság szinte kivétel nélkül szombat az esküvő, lakodalom napja. Ilyenkor érnek rá legjobban az emberek. A bomladozó parasztcsalád tagjai már a legkülönbözőbb foglalkozásokban keresik kenyerüket, csak hét végén lehet őket összegyűjteni. Még a századforduló táján viszont a pap megtette, hogy e napon nem vállalkozott az esketésre, mert féltette a lakodalmi mámor, álmosság miatt híveinek vasárnapi misehallgatását. Szintén vallási megfontolások miatt nem volt pénteken és vasárnap sem esküvő. A pénteket és keddet népünk szerencsétlen kezdőnapnak tartja. Ezért tartja az újkígyóst példabeszéd : olyan, mint a keddi menyasszony, azaz nem hívják semminek se, szerencsétlen sorsú. É napokon nem járt a legény a lányhoz sem. Valamikor be sem eresztették volna. Jellegzetes régi szőregi szokás volt, ha mégis beállított, akkor a lány fokhagymát rejtett a legény ruhájába. A csütörtök meg azért nem alkalmas, mert a lakodalom péntekre virradván, sok vendég nem nyúlt volna már ezen a napon húsételhez. Legföljebb szőregi özvegyemberek tartották e napon szűkebbre fogott esküvőjüket, illetőleg lakodalmukat. így maradt azután a hetfe és a szerda. Ezek voltak a szegedi népnek és temesközi kirajzásainak (Padé, Jázova) évszázadokon át a legkedvesebb, szinte maguktól értetődő lakodalmas napjai. 91