Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Az Egyház megkövetelte, megköveteli a házasulandóktól a tanulás néven emlegetett jegyesoktatást, amikor is a fiatalok az imádságban, hitben való jártasságukról tesznek tanúságot,

13 továbbá megismerkednek a házasság, főleg a gyermekáldás kérdésében vallott egyházi állásponttal. Amikor először jelentkeznek, akkor az ő szavukkal : szömre mönnek. A pap beírja a nevüket : szőregiek, tanyaiak szerint beszömzi őket, vagyis tudomásul veszi, hogy jegyesek. „Aztán szömre is vótak mán — írja

14 Cserzy Mihály — a pelébános úrnál, de nem akari űket beszömedzeni." Az esetleges házassági akadályok tisztázására szolgál a templomi hirdetés, kihirdetés, Felsőtanyán kikiátás, Temesközben publikáció, az esküvőt megelőző három vasárnap nagymiséjén. Mindenki bejelentheti a papnál, ha a házasulandók között bontó okról tud. A hirdetéshez országszerte gazdag hagyományok és hiedelmek fűződnek. A szegedi nagytájról azonban inkább csak Szajánból és Tápéról vannak értesüléseink. Eszerint a menyasszonynak az első hirdetésen föltétlenül ott kell lennie, hogy majdan a tojás meg ne zápuljon, ha tyúkot ültet. Ha ilyenkor elmarad a templomból, akkor rossz gazdasszony lesz belőle, és csirkéje belefullad a tojásba.

18 A tápaiak szerint a fiatal pár csak úgy lesz boldog, ha ott van minden hirdetésen, de legalább a legelsőn. Nagyon szégyelli mindkettő, amikor a nevét hallja. A lány e három vasárnap fehér szalagot font a hajába. Csókái regula szerint is a fiataloknak ott kell lenniök, amikor a nevüket ledobja a pap. A szegedi tájjal közvetlenül szomszédos Apátfalván az első publikációra a szülők is elmennek. Úgy mondogatják, hogy Szent Anna asszony és Joachim is ott volt Mária hirdetésén. Az Egyház a régebbi évszázadokban szigorúan megkövetelte a szent idők és ünnepek tisztes megülését, és tiltotta a méltatlan ünneplés, ünneprontás minden megnyilatkozását. Ez a tilalom kiterjedt a lakodalom időpontjának megválasztására is. A korlátozások egyébként már a múlt században bomladozni kezdtek, de népünk tudatában, emlékezetében — ha nem is a hajdani kötelező erővel — máig élnek. Az Egyház szent időnek tekinti a nagyböjti, azaz a hamvazószerdától nagypéntekig, archaikus szóhasználattal : húshagyótól húsvétig terjedő, a naptárban évről-évre váltakozó időszakot, amelyik a húsvéthoz való előkészületül, elmélyedésül is szolgál. Mindennek természetesen számos néphagyománybeli tükröződése is van. Kisebb a jelentősége az adventnak, vagyis a karácsony ünnepét megelőző négy hétnek. Méltatlan az Egyház tanítása szerint a legnagyobb ünnepek: karácsony, húsvét, pünkösd csöndjének profán megzavarása is. Vannak azonban mind az egyházi, mind pedig a gazdasági évnek olyan szakaszai, amelyek bál, lakodalom tartására különösen alkalmasak. Ezek azonban napjainkban már korlátozottan kötelező erővel, csak lehetőség szerint hatnak. Ilyen nagy alkalom volt я farsang, nagyfarsang, vagyis az esztendőnek vízkereszt (jan. 6.) napától húshagyó vasárnapig terjedő, váltakozó hosszúságú időszaka. A farsang a tavasznak, új élet varasának ideje, amely minden népnél határtalan jókedvvel, féktelen mulatozással jár együtt. Mindezekről az esztendő jeles napjainál bővebben is szólunk. A legtöbb lakodalom még a múlt században is nagyfarsangra esett. Hogy a torlódásokat elkerüljék, az érdekelteknek meg kellett beszélniök a muzsikásokkal, leendő vendégekkel, hogy a farsangnak hányadik hétfőjén vagy szerdáján legyen a lakodalom. A tájékozódás kedvéért aztán Alsóvároson, Földeákon, de bizonyára még más helyeken is járta az első hetfe, első szerda, második hetfe, második szerda,... utolsó hetfe, utolsó szerda, néven emlegetett esküvői időpont. Aki ilyenkor nem házasodott meg, pedig már ott lett volna az ideje : kimaradt afarsangbul, és élettárs helyett hamvazószerdán húzhatta maga után a tuskót. Ma már a nagyfarsangnak a lakodalmazásban alig van jelentősége. Ezt az életviszonyok döntő változása idézte elő. Másik kedvelt időszak a ződfarsang, ritka nevén bárányfarsang húsvét és pünkösd között, kistél idején. Ezt a szót Tömörkény helyesen így

16 magyarázza: „Most áll a kis 13 Régebben tudniok kellett a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, Tízparancsolatot, felsorolniok a hét szentséget. 14 Cserzy M., Kint a pusztán 19. 16 Kálmány II. 211. 18 Gerendás szobákból 95. 90