Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Kiss Mátyás tánca mindezek révén az alföldi ugrósnak formai-szerkezeti tekintetben egyik legfejlettebb egyéni fokozata. Az ő tánca határozottan közelít a típus fejlettebb erdélyi rokonához, a legényeshez is. Az ő tánca nemcsak a szűkebb dél-alföldi, hanem távolabbi vidékek régi táncaihoz is számos ággal kapcsolódik. Olajos. Ács György tánca (Martin György fölvétele) A szegedi tájon gyűjtött „olajosok" a délalföldi ugrós tánctípus legszebb megnyilatkozásai. Mind földrajzilag, mind formai fejlettség tekintetében átmenetet alkotnak az egyszerű dunántúli és a legfejlettebb erdélyi ugrós változatok között. A VERBUNG mint táncnév a szegedi tájon ismeretlen, de néhány történeti adat, továbbá a csárdás figurázó részének motívumkincse bizonyítja, hogy e táncfajta ismeretes volt a mi tájunkon is. Első említése a Dugonicstól följegyzett szólásban: kezet adott immár a halálverbungnak.™ Ez mintha a régi haláltáncok világára is emlékeztetne. „1848 június havában Batthyány miniszterelnök toborzás útján 10 honvédzászlóaljat állítatott fel. A szegedi toborzásnál különösen Osztrovszky József gyakorolt vonzóerőt a szegedi deákokra és legényekre. Híres jó és szép táncos volt. Az ősi magyar táncokat szívből szerette, egész lelkéből táncolta, és szép táncában elsősorban maga talált gyönyörűséget. A verbunkos káplárok mellett a szegedi kaszinó tagjai : Osztrovszky és Rengey Nándor együtt lejtették a régi világból való daliás verbunkostáncot megejtő és csábító hatással, amely a harcra indító magyar virtust és harcivágyat pezsgésbe hozta. A cigány Bihari toborzó nótáit húzta. Osztrovszky festői színpadi hatással rendezte a toborzást" — mesélte egy múlt századi szegedi szemtanú.

27 26 Példabeszédek II, 333. 27 Czímer K„ A szegedi kaszinó 66. 917