Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

János szerint a múlt században így tértek ki a kérők a felelet elől, amikor megkérdezték tőlük, hogy mit kapott a gűgyű jutalmul : egy hétre hat napot, hetedik a rádás, azaz ráadás. Gyevi öregek még emlékeznek rá, ha a legény valamikor lánynézőbe ment, a botját szándékosan ott felejtette. Ha tetszett, akkor utána szaladtak vele. A múlt században a tanyán előfordult, hogy a messziről jött kérőnek jelképes módon mindjárt tudtára adták, hogy mihez tartsa magát. Neki is, a lánynak is bort öntöttek. Ha mindketten ittak belőle, akkor kölcsönösen tetszettek egymásnak. Ha egyik sem akart inni, vagy csak az egyik nyúlt a pohárhoz, akkor a legény máskor már nem jött el.

2 Régi fölsővárosi szokás szerint lánykérésnél a kérő távozása után a pohárban maradt bort az asztal alá szokták önteni, hogy a kérők máskor is visszajöjjenek. A lányéknál rátartiságból nem mindig adnak határozott feleletet, még ha tetszik is a kérő. Azt mondják, hogy alszanak rá, a választ pár nap múlva megadják. Ha a lánykérés sikerült, akkor a sövényházi kérők dalolva szokták a házat elhagyni. Most már a lány nap alatt van, azaz remélheti a közeli férjhezmenést. A jegykendő, Palotás Fausztinnál mátkakendő az a drágább vagy olcsóbb kendő, Temesközben újabban hat zsebkendő, amelyet a kézfogón a menyasszony ad a vőlegénynek, aki ezt ettől fogva mindig magával szokta hordani, és belső zsebében elviszi az esküvőre is. Varga János szerint

3 a múlt század derekán még a gomblyukba, lajbizsebre kötve viselte. Az újasszony fejét általában ezzel kötik be legelőször. Alsótanyán azonban a kézfogóra a lány szülei lányuk számára is szoktak fejrevaló selyemkendőt vásárolni, hogy esküvő után először majd ezzel kössék be a fejét. Tréfásan kötőfék a neve, Tápén azonban az eljegyzéskor adott egyszerűbb jegykendőt a vőlegény az esküvő napján bal lábára szokta tekerni. Idekerül a csizmába az ezüst máriahúszas. Ez régi pénzdarab, amelyre a Patrona Hungarica van ráverve. Még szólunk róla. A vőlegénynek az esküvő előtti este a kendővivés alkalmával a menyasszony másik selyemből való jegykendőt küld. Újasszony korában az ő fejét is ezzel kötik be. A jegykendőt később is megőrzik és karácsonyestén évről-évre a megrakott asztalra régebben mindig oda került. Ha a gyereket megverték szemmel, akkor édesanyja a jegykendőt kötötte rá. Tápén a nyavalyatörős gyerek mellét kötötte át vele az édesanyja. Földeákon körülcsavarták vele, aki szúrásra panaszkodott. Alsótanyán a beteg gyereket édesanyja a gondosan megőrzött jegykendőbe szokta beletakargatni. Öreg sövényházi asszonyok szerint akit görcs fog, jegykendőt kell a derekára kötni, mindjárt meggyógyul. Orvoslás céljából régebben kölcsön is adták. Tápén emlegetik, hogy egy lány, aki már jegykendőt is adott, visszadobta a gyűrűt, másként kiadakozott a legényen. Erre a sértett legény eljött hozzájuk, és a konyhában a szabadkémény alatt e szavakkal gyújtotta meg a jegykendőt : így égjön ki Mari a szömöd! A lányt szülei nem eresztették ki a szobából, nehogy az átok megfoganjon. Általános tápai gyakorlat szerint ha a legény meggondolja a dolgot, és a jegykendőt az eljegyzett lánynak visszaküldi, akkor egy bizonyos összeget kell elégtételként fizetnie. Ez a szégyönpénz, amely a századfordulón 40-50-forint volt. A lány is visszakérhette a jegykendőt, ő azonban nem tartozott fizetni. Ha a jegyesség fölbomlik, a pusztaföldvári, sándorfalvi legény a jegykendőt kapcának viseli. Utána így küldi vissza a lánynak. A jegykendővel a menyasszony kötelezi el magát, viszont ajeggyíírű, ritka nevén esküdőgyűrü, továbbá a jegykés vagy jegybicska, olykor a jegypéz, régebben Tápén még egy szatyor szép piros alma a vőlegény ajándéka. A pénzen a sövényházi menyasszony régebben inget vásárolt a vőlegényének. % Hasonlóan Palotás F., A mi parasztjaink. Szeged 1884, 10. 3 Varga /., Házassági szokások eleinknél. VU. 1872, 618. 86