Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

KÉZFOGÓ, JEGYESSÉG A lánynéző, lánykérés az eladó lánynak feleségül kérése. Ezt legtöbbször a küvet, küvetasszony, olykor kérőasszony, másként gügyű, Újkígyóson, Pusztaföldváron, Apácán gyügyü, Majdánban gűgyűasszony, tréfás nevén gyalogsátán szokta végezni : talpraesett fehérnép, akinek ugyancsak fel van vágva a nyelve. Temesközben „hivatásos" embörgűgyű is akad, aki passzióból és keresetből vállalja feladatát. Szükség szerint azonban gűgyüsködik, gyügyűsködik a legény keresztapja, asszonytestvére, közeli rokona is. A lánykérőbe, gűgyűzni induló követasszony megfordítja a kemence száján az előtét. A lányékhoz érkezve nem a kezével, hanem a farával, fenekével csukja be az ajtót. így Alsóvároson, Tápén, Sövényházán, Kisteleken, Majdánban. Nem szabad háttal fordulnia : a tápaiak szerint így a lány sem farol, azaz mutat majd a legényhez hajlandóságot. Algyőn válla lökésével hangosan csapja be az ajtót, hogy a nyomában leselkedő gonoszt visszariassza. A régi tápai gűgyű egy nyaláb nagyhéjja gyékénnyel állított be a lányékhoz. Tudnunk kell, hogy a nyalábnak is gűgyű a neve. Alsótanyán a kocsin érkezett gűgyű ostort is vitt a kezében, suhintott is vele, majd szintén a farával csukta be az ajtót. A kocsissal és a házasulandó legénnyel belépett a szobába. Hoztak egy kulacs bort is magukkal. Amikor az asztalhoz ültek, a követasszony a lánnyal töltetett. Ilyenkor természetesen szemügyre is vették. Ez volt az első szégyön. A városi szóhagyomány szerint ugyanis a lánynak hét szégyenen kell átesnie, amíg igazában asszonnyá nem lesz. 1. amikor a kérők nézik. 2. amikor vőlegényével „szemre" megy, 3. amikor az ágyáért jönnek, 4. amikor esküdni megy, 5. amikor a vőlegényes házhoz viszik, 6. amikor lányságát elveszti, 7. amikor első gyermeke megszületik.

1 Viharos múltú fehérnépre is mondják tréfás-gúnyosán : átesött mán a hét szégyönön. Ha a szobában a gyertya, lámpa csak pislog, nem világít rendesen, akkor máig azt mondják, hogy lánynézősen ég. Ugyanis így világítottak lánykérés idején, mert nem akarták, hogy a lány esetleges szépséghibái azonnal kiderüljenek. Mesélik, hogy az egyszeri lány tyúkszömü volt, vagyis olyan rövidlátó, aki homályban, alkonyatban már csak foltokat lát. A kulacsot macskának nézte, és le akarta zavarni az asztalról. A kulacs feldőlt, a bor elfolyt, a házasságból pedig nem lett semmi. Debreczeni János jegyezte föl a múlt század derekán, hogy lánynézés idején a legény végig fönntartotta a kalapját a fején. Régebben sok édesanya lelkére kötötte lánynézőbe induló fiának, hogy ne fogadjon el semmit, bármennyire kínálják is : mög ne ötessenek, ne igya, ne ögyél így Tápén hallottuk, hogy ilyenkor a lány anyja olyan kaláccsal unszolta a legényt, amelybe galambszívet tört bele. Ezért mondják a fülig szerelmes legényre, hogy mögötették. A gűgyűt eredményes szolgálataiért meg is szokták valamivel : kötővel, zsebkendővel, fejrevaló kendővel ajándékozni. Ez utóbbinak tápai neve gűgyűkendő. Vprga 1 Kovács All. 85