Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

HADKÖTELEZETTSÉG, SOROZÁS 1868-ban életbe lépett az általános hadkötelezettség. Minden legény 21 éves korában sor alá került, vizitálták, azaz sorozták. A vizitáció szegediek számára évtizedeken át a sörházkaszárnyában, majd egészen lebontásig a régi piarista gimnáziumban március havában történt. A nóta szerint Kint a sörházkaszárnyában Röggel úta sorozás van. Engömet is besoroztak Negyvenhatos katonának.

19 A tápaiakat Dorozsmán, a szőregieket Törökkanizsán, vagyis járási székhelyükön sorozták. A bevált újoncoknak reguta, rëguta a neve. Az újonc máig uraskodó szónak tetszik. Utána valamelyik közeli kocsmában mindjárt áldomást ittak, amelyet azoknak dukált fizetni, akik nem váltak be. Kalapjukra nyomban regutaszallag, regutapántlika került. A tápai legények Dorozsmán nagy csokorban kötötték kalapjukra, és hangos nótaszóval, az útbaeső kocsmákat meglakva tértek haza. Akik nem maradtak benn, azok természetesen nem tűztek a kalapjukhoz pántlikát. Volt köztük olyan, aki szégyenében már az első tápai kocsmánál meglépett. Azt azonban, akit legénycimborái szerettek, nem engedték haza : itatták, mindenképpen vigasztalták. A faluban minden reguta átadta a maga pántlikáját annak a lánynak, aki kedvese, setyerája, kedves setyerája, vagyis leendő, de még nem híresztelt menyasszonya volt neki. Ennek fejében azután a lány három egymásra következő vasárnap reggel szép rezgős csináltvirágot küldött a legénynek, aki ezt föltűzte és így ment a templomba, mulatságba. A lány virágja azt is éreztette, hogy hajlandó a legényt megvárni, amíg meg nem szabadul. A három vasárnap elteltével a virágot tükör, fénykép mellé tűzve őrizték meg. A legény családja azonban nyomban levette, ha a lány mégis férjhezment, vagy mással ment bálba. Jegyezzük meg, hogy a legény olykor legközelebbi lányrokonainak is vett szalagot. A megvizitált alsóvárosi legényekre a sorozóhelyiség ajtajában már várakoztak a muzsikások: bűrdudások, rezesök, klárnétosok. Ők is muzsikaszó mellett mulatták, táncolták végig az utat, amíg valamelyik előre kiszemelt alsóvárosi kocsmához nem értek. Ez a kísértetes március és október, tehát a vizitáció és rukkolás, azaz bevonulás között többször is megtörtént. Ebben csak legények, fiatal férfiak vettek részt. Kisteleken a múlt század végén a hosszú regrutaszalag színét úgy válogatták meg, hogy elárulja, milyen fegyver alá szólították be a legényt. „A baka, a huszár, a tüzér — írja Tömörkény

20 — mégcsak bele sem kóstolt az első sütet prófontba, máris külön19 Kdlmány L. Népköltési Hagyatéka I, 393. 20 Munkák és napok 116. 74