Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

KATONÁSKODÁS A RÉGI KATONASZEDÉS Nem lehet célunk, hogy a szegedi katonaéletről, illetőleg a szegedi fiak katonáskodásáról hosszabban, rendszeres történelmi áttekintés igényével írjunk. Inkább a néphagyományt örökítjük meg. A régibb időkről különben sem tudunk sokat. Ismeretes a szegedi halászoknak és hajósoknak a nándorfehérvári győzelemben (1456) való szép szerepe. Dózsa György a szegedi bírónak volt fogadott fia, szegediek is csatlakoztak hozzá. A szegedi veszedelem (1552) szomorú kudarcáról Tinódi Lantos Sebestyén emlékezik meg. Nem tudjuk, hogy a török Szegeden szedett-e katonát, janicsárt, de valószínű. Szegedi fiak részt vesznek Rákóczi szabadságharcában. A tiszai rác határőrségben szegedi magyarok is szolgálnak. A XVIII. században megszervezik az állandó hadsereget (1722). Most már toborozással kezdődik a katonaélet.

1 A Vár tele van német és francia származású tisztekkel, idegen ajkú katonákkal. A népemlékezetben él a vasasnémötök és & polyákok híre. A mi fiaink messze idegenben szolgáltak, főleg az akkori Deák és Haller lovasregimentekben. Csak 1807-ben mondta ki a déta, hogy a hadkiegészítésre kijelölt időben sorshúzással, két újoncozás közben pedig elsősorban toborzással kell a sereg létszámát gyarapítani. Ettől fogva vált a sorsvonás, amelyet 1830-ban az országgyűlés végérvényesen kötelezővé tett, lassanként a kiegészítés formájává. Változatlanul élt azonban tovább a verbuválás és kötéllel fogdosás is.

2 Voltak, akiket a kalandvágy, másokat meg a kényszerűség vitt a katonaéletbe. Közemberként vonultak be, és egyesek fényes katonai pályát futottak meg. így Siskovich József (1719—1783) tábornok, akinek a kolini győzelemben (1737) nagy része volt. Később II. József nevelője lett. Wőber Antal (1771—1852) kötélverő legényből lett tábornok. Valami fiatalkori csínytevés büntetése elől menekülve csapott föl katonának. Becsey István (1805—1865) jeles katonai mérnök volt.

3 Ezek még és többen mások természetesen csak kivételesek. A többség keserves 12 esztendeig szolgált Lombardiában, Galíciában. Kováts István építőmester önéletrajzában visszaemlékezik legénykori galíciai vándorlására, amikor Stanislau közelében magyar huszárokkal, közöttük szegedi fiakkal találkozott. Megdöbbentette féktelen káromkodásuk. Lombardiában szolgáló rókusi legényeknek köszönhetjük a szalámi meghonosítását. A katonaállítás, regrutáskodás néprajzi vonatkozásairól a XIX. század elejétől kezdve már több adatunk van. A napóleoni háborúk idején született meg a jópálos nevezetű férfitánc,

4 amely világosan a toborzóval, verbunkossal van testvéri kapcsolatban. Erről a táncéletnél szólunk bővebben. 1 Reizner III, 101. 2 Varga J., Katonaélet és hadkiegészítés 1711—1876 között. In. : Szűcs S., Szól a duda, verbuválnak. Bp. 1962, 5-23. 3 Reizner III, 105 4 SzegSz. I, 662. Máshol bővebben is szólunk róla. 5* 67