Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

szerré vált. Amíg régebben csak szólóinstrumentum volt, mostanában a citerások bandába verődnek — Sárosi szerint a még említendő tökciturabandák hatására, mintájára — és nemcsak maguk kedvére, hanem családias mulatságokon (névnap, disznótor, termelőszövetkezeti vacsora), sőt már a rádióban is muzsikálnak. A bandák közül említést érdemel a sándorfalvi, zsombói, dorozsmai, de főleg a Szegedi Orvostudományi Egyetem együttese. Ez utóbbi 1952-ben alakult. Tagjai nem egyetemi hallgatók, hanem a helybeli és környékbeli falukból származó dolgozók, laboráns, portás, fűtő. Műsoruk leginkább új stílusú népdalokból, csárdás műdalokból áll.

61 Citerajátékos (Budai Sándor képe, Horváth Dezső fölvétele) A szegedi citerások illetőleg citerabandák érdekes, modern megnyilatkozásai a szegedi nép továbbélő hagyományainak. TAMBURA. Más helyi neve tökcitura. Az elnevezés nyilvánvalóan a hangszer lopótökhöz hasonló formájára utal, — esetleg egyúttal tréfás csúfnév. Kovács János szerint hajósok hozták a szerbektől magukkal Szegedre vagy talán azoknak betelepülésével került ide. Leginkább a hajósok, meg a Szegeden nagy számban dolgozó szerb borbélylegények kedvelték. Nem tudott igazán a szegedi nép hangszerévé válni. Ellenben Rabén, Szőregen, Kübekházán, Csókán, Jázován, Tordán, a szomszédos szerbek hatására külön magyar tökciturás parasztbanda is alakult, sőt a szerbséggel közvetlenül nem érintkező Tápén is létrejött egy tökcitera banda a század első évtizedeiben. Ennek különleges jelemenbanda neve onnan származik, hogy néhány tagja a Jelemen ragadyánynéwel illetett Biacsiakból származott. Ökrös László már idézett dolgozatában elmondja, hogy Szőregen az első világháború végén alakult meg a legelső tökciturás magyarbanda, parasztbanda, amely 61 Sárosi 30. Citerán játszott, lejegyzett dallam 229. számú példa. .592