Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

NÉPI HANGSZEREK, HANGSZERES ZENÉLÉS. A szegedi népi hangszerek és hangszeres zenélés vizsgálatában Bálint Sándor,

28 Mihálka György,

29 valamint a saját megfigyeléseinken és kutatásainkon túl felhasználtuk Ökrös Lászlónak a szőregi tökcitura bandáról

30 és Sárosi Bálintnak a szegedi citeráról

31 szóló tanulmányát. Természetesen más forrásokra is utalunk. A primitív — általában gyermekjátékként használt — hangszerekkel érdemben csak legújabban kezdenek foglalkozni a kutatói. Mi a Szegedi Szótár címszavaiból merítünk, amelyekben a szerző saját gyűjtése mellett irodalmi utalásokra és Kovács János anyagára támaszkodik. Néhány hangszerről a fennmaradt néven kívül mást nem tudunk. Ilyen a virgina és a drombé (doromb). Kihalt, eltűnt a századfordulón még ismert viziduda. Több hangszer esetében talán még várhatunk valamit az új, sürgős gyűjtésektől. Kovács János írja a szegedi, gyermekjátékként használatos hangszerekről: „Megemlítjük... a fűzfasípot, a kukoricaszárhegedűt, a behasított lúdtollszár sípot, a fésűk közé szorított, meg a töklevél lehasított szárából készült hangszereket, valamint a drombért, amely a garasos réztrombitával, radnai fütyürűvel és kongó dobbal együtt kedvelt hangszere a gyermekvilágnak..." Nézzük ezeket közelebbről. Fűzfafütyürű. „Kora tavasszal, amikor rügyezni kezd a fűzfa, egy ujjnyi vastagságú ágát levágva, annak egyik végét síppá formálják, s aztán a bicska nyelével gyöngén veregetik a fűz háncsát, nyelvükön bűrit. Amikor enged, levonják, majd a sípot elkészítve a kéreg bűrit újra felélesztik, s a kész síppal sivítva járják be az utcákat, tereket."

32 Tollsíp. „A fűzfasípon kívül lúdtollból is szoktak sípot csinálni. Igen egyszerűen úgy készül, hogy bicskával a toll felső végén mintegy 2-3 cm-nyi hasítást ejtettek és vele olyan dunogó sípolást vittek végbe, mint a töklevél szárából -— melyet szintén csak kissé hasítanak be — készített trombitával."

33 Tökszárduda. Tökszárból készült tanyai gyermekjátékszer.

34 „A Ferenc hangja... rekedten szólt, mint a tökszárduda"— írja Móra Ferenc.

35 Tápén tökfurulya néven ma is ismerik. Készült bürök szárából is, ez volt a bürökduda.*

6 Nádduda. Tápai játékszer. Két bütyök között lemetszett náddarab, amelynek felszínén egy helyen óvatosan belevágnak, hogy a hártya meg ne sérüljön. Egyik végén beledúdolnak, mire a hártya rezgésbejön, és zenei hangot ad.

37 28 SzegSz. Szócikkei, összegzései. 29 Mihálka Gy., Szegedi népi hangszerek. Néprajzi dolgozatok 8. Szeged, 1962. A dolgozat Bálint Sándor intézetében, az ő irányításával készült. 30 Ökrös L., A szőregi tökciturások. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve, 1946-47. 31 Sárosi В., Citera és citerajáték Szeged környékén Ethn. 1961,445. 32 Kovács, 429. Sárosi В., Volksmusikinstrumente Ungarns. Handbuch der europäischen Volksmusikinstrumente I. Leipzig, 1967,72. 3? Kovács, 431. 34 Sárosi, 81. 35 Ének a búzamezőkről!. 156. 8

* Homokos világ, 37. 37 SzegSz. II, 175. 582