Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A DALLAMANYAG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A följegyzett dalok mennyisége — mintegy 1300 dallam 39 községből

23 — és a gyűjtésnek a század elejétől napjainkig tartó folyamatossága már önmagában is föl" veti az összegzés igényét. Az értékelésben azonban bizonyos nehézségek mutatkoznakFöldrajzi megoszlás szerint egyes falukból sok adatunk van (Tápé, Sándorfalva •> Alsóváros), másokból alig. Sokan gyűjtöttek ugyan ezen a tájon, rendszeresen mégi

s kevesen. A lejegyzések értéke nem egyenletes. Általában hiányoznak a zenei élet néprajzi megfigyelésére vonatkozó megjegyzések. Erre elsősorban Bálint Sándor vállalkozott. A vizsgált települések történeti, ethnikai központja Szeged. A köréje kitelepült tanyavilág és a messze környék falui folyamatos és szoros kapcsolatban élnek a Várossal. Megjegyezzük, hogy a Bánátba települt, ma ott nemzetiségként élő szegedi eredetű nép bizonyos fokig már elszigetelődött ugyan az anyavárostól, de ez korántsem olyan mértékű, mint mondjuk az erdélyi magyarságé. Dallamaink tehát a Városból, a környező szegedi gyökérzetű falukból, tanyákról és bánáti községekből valók. Első pillantásra az anyag ezt a megoszlást egyáltalában nem tükrözi. Szegedről éppen úgy kerültek elő régi típusok, mint a tanyákról, a bánáti falukból pedig műdalok. Különös és meglepő, hogy az eltérő települési formák eltérő viszonyai egyáltalában nem éreztetik hatásukat a népzenekultúrában. Hiszen a Szeged—alsóvárosi, régóta belterjesen gazdálkodó paraszttársadalom helyzete erősen különbözött a távolabbi tanyák nehéz, rideg körülmények között dolgozó parasztságának életmódjától, vagy méginkább a messzire került, idegen környezetben alapított faluk lakosságáétól. Ha azonban a dallamföljegyzések idejét is figyelembe vesszük, akkor a kép már eléggé megoszlik. A Szeged városából, főként Alsóvárosról való dalok zömét századunk húszas éveiben gyűjtötték. A hatvanas évek derekán Szeged—Alsóvároson már hiába kerestünk régi dallamokat, sőt új stílusú népdalokat is. Fölváltotta őket a „magyarnóta". Éppen ez okozta azután, hogy ebben az időszakban a gyűjtők a tanyavilág és a faluk felé fordultak, ahol megtalálhatták még a század első negyedében Alsóvároson is ismert típusokat. Hogy még valamivel többet is, az annak köszönhető, hogy elsősorban régi dalokat kerestek és kérdeztek. így azután az öregek emlékezetének mélyén lappangó dalok is előkerültek. Életüket a mai nemzedékekben már aligha sikerül megőrizni. 23 Algyő, Ásotthalom, Átokháza. Balástya, Csóka (Сока). Csengéié, Csanádapáca, Deszk, Doraaszék, Egyházaskér (Vrbica, Verbica), Feketetó (Crna Bara, Cérnabarna), Forráskút, Földeák, Jázova (Jazovo), Kistelek, Kiszombor, Lőrincfalva, Majdan (Majdan), Mártély, Mórahalom, Oroszlámos (Banatsko Arandhlovo), Padé (Padej), Röszke, Szentmihálytelek, Rúzsa, Sándorfalva (Homoki tanyák), Sövényháza, Száján (Sajan), Szatymaz, Szeged, Szőreg, Tápé, Torontáltorda (Torda),. Tömörkény, Üllés, Valkány (Valcani), Zákány, Zsombó. 578