Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

kot, kot, Benedök, itthon vannak-ë kendtök? Akit humott szemmel megfog, az lesz a humó.

23 Ószentiváni változat szerint

24 a humó szemét eltakarja a kezével, a többi búvik és kiabálja : kényó vére csöppenjen a szömébe, ha lát. Mikor már mind elbújt, odakiáltják : szabad. A humó most keresi őket, és akit közülük elfog, mielőtt az illető a humó helyére köp, az lesz a humó, de ha senkit sem bír elfogni, akkor csak ő marad meg humónak tovább is. ISKOLA. Más ter jani nevén iskoláslabda.

25 Fiúgyerekek játszották.

26 Egy elkezdte: a falhoz dobott labdát háromszor kellett megkapnia. Ez a mozdulat volt a kezes. Utána előbb a jobb majd a bal kézzel kellett a labdát a falhoz dobni és ugyanazzal a kézzel elkapni. Ez volt a. félkezes. Ezután féllábra állva, a fölemelt láb alatt dobta háromszor a falhoz és úgy kapta el a labdát. Ezt a másik lábával is megismételte. Ez volt a lábas. Most háttal támaszkodott a falhoz és úgy dobta a feje fölött a falhoz a labdát, hogy mind háromszor elkaphassa. Ez volt a fejes. Végre háromszor akként csapta a labdát a földhöz, hogy ez a falat is érje, de utána el is kaphassa. Ez volt a dobás. Ha mindez végig hibátlanul sikerült, akkor kijárta az iskolát. Ha tízszer meg tudta csinálni, akkor király lett belőle és joga volt vesszőt, vagy összefont kendőt ragadva a kezébe, a hibázókat megbüntetni. IZGÓRIA—GÁRGÁRIA, másként izgória-gárgária, Debreczeni Jánosnál cigória, régi nagyböjti társasjáték volt.

27 Alsóvárosi fiúk, legények és lányok két csoportra oszlottak, egymástól húsz-huszonöt lépés távolságra felállottak, és egyenes sorban megfogták egymás kezét. A szembenéző csoportok egyike rákezdett: izgória-gárgária kit vártok? Erre megneveztek valakit: azt a hírős Pútyi Pannit! A megnevezett átszaladt, és arra törekedett, hogy valahol a kezekből alkotott sorfalon áttörjön. Ha sikerült, akkor kiválasztott valakit, és ezzel a maga csoportjához tért vissza. Ha nem, akkor az erősebb csoportnál maradt. Természetesen ott próbált áttörni, vagy azt vitte magával, aki kedves volt neki. Megjegyezzük még, hogy Tápén a kezdő szó girgár-gárgár. KÁRAKATONA.

28 Tápai hangzás szerint kárkatona, kárikatona. Egy kis faágnak alsó végére akkora sárgömböt erősítettek, hogy a vízbe vetve nem ülhetett el, hanem szép csöndesen úszkált rajta. KÁRTYA. Kocsmában, borozgatás közben olykor a kártya is előkerül. Télidőben családi körben, Tápén nyári vasárnap délutánokon kis székekre telepedve kinn a ház előtt. Miután inkább csak szórakozásról, időtöltésről van szó, kis összegekben szoktak játszani. Napjainkra az ulti már a hagyományos játékokat szinte teljesen elfeledtette. A kártya a szegedi nép szemében is az ördög bibliája. Dolgos népünk jelentős része megvetéssel emlegeti, mert kártyán tönkrement emberek, családok jutnak az eszébe. Akárhányan még passzióból sem veszik a kezükbe. A szenvedélyes kártyásnak kártyapiller, kártyaspiller, sajátos módon még kártyaherbek, a kártyázásra összegyűlt társaságnak céh, kártyacéh, kártyabanda a neve. 23 Kálmány II, 82. 24 Kálmány III, 106. vö. még Kovács 416. 25 Kálmány III, 279. 28 Kovács 405. 27 Kovács 408. 28 Kovács 432. 55