Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Isten jó nap ! Isten Eridj édös húgom, Szögedi bíróné! Mondd mög az anyámnak, Azé kűdött engöm Azt izente néki Az én kedves bátyám: Maga édös fia: Hogy ha anna néki Hogy hát csak gyűjjön el Csak egy darab deszkát, Takarításomra ! Csak egy darab deszkát, Csak koporsónak is. Isten jó nap! Isten , Azt izente bátyám, Eridj te szógáló Az én édös bátyám, Adj a rossz hídlásbú ! Mint szülött magzatja, Szógáló megszánta, Aki katona vót, Adott jó deszkábú. Maga édös fia: Harmadszor is mondja Hogy gyűjjön el hozzá, Szögedi bíróné : Most van utolsóba. Mönj ki a házambú Hogy hát csak gyűjjön el Szolgám csábítója, Takarítására ! Szolgám csábítója, Katonám kurvája ! Mikó oda méné Az ű édösanyja, Haza mén a lányka Mán akkó a lelök Nagy sírva-zokogva: Alig vala benne. Még aszonta néköm Két karral ölelte, A mi édösanyánk: Haza felé vitte, Mönj ki a házambú Paplanyos ágyába Szolgám csábítója, Mingyá beletötte. Szolgám csábítója, Mikó beletötte: Katonám kurvája ! Életinek lőtt vége. TÖRÖKJIABOLTA LÁNY. Szintén a hódoltság nagy szegedi szorongásait idézi. Egyetlen magyar előfordulását Kálmány az alsóvárosiakból települt Magyarszentmihályon jegyezte föl.

20 A szomszédos román változatokat kétségtelenül a magyar szöveg ihlette: Lefelé folyik a Tisza, Duna vize, Azon mén, azon mén egy szép arany gálya, Abba van, abba van ëgy csúf török vajda. Arra mén, arra mén komáromi szép lány. Két korsót karjára, úgy mén a Dunára. Adjál vizet, adjál, komáromi szép lány! Hogy adjak, hogy adjak, te csúf török vajda? Te Duna közepin, én a Duna szélin! Nyútsa az korsaját. Fogja fehér karját, Rántja az gályára, gálya tetejire. Ölelj mög hát engöm, komáromi szép lány! Öleljön mög tégöd pokolbéli sátán! Csókolj mög hát engöm, komáromi szép lány ! Csókoljon mög tégöd vadbéli oroszlán! Feküdj le hát mellém, komáromi szép lány! Feküdjön le melléd magyarok fegyvere! Pofonvágta vaskesztyűvel. Folyt a piros vére orrán-száján. Dunának feneke: koporsóm feneke, Dunának két széle: koporsóm két széle, Dunának habjai: az én szömfödelem, Dunának halai: koporsóm szögei, Dunai halacskák : az én siratóim, Az égi madárkák : az én éneklőim. Halászok, halászok, dunai halászok, Csütörtökön délre engöm kifogjatok, Engöm kifogjatok, el is temessetök! 20 Vargyas II, 313. Kálmány L., Ballada a török világból. Komáromi szép lány. Ethn. 1914, 36. 557