Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Fölbukkan a szakrális ponyvairodalomban is. A szegedi szerencsétlenek búcsúéneke egy félegyházi nyomtatványban maradt ránk. A konvencionális elemek friss, közvetlen élményszerűséggel vegyülnek benne. A szegediek ajkára adott ének egyúttal könyörgés, invokáció is érettük : Ó irgalmas nagy úristen, Isten hozzád hazám földje, Ki trónon ülsz magas mennyben. Nem virít már réted zöldje. Szánj meg minket ez ínségben, Többé nékünk nincs lakhelyünk, Rendelj helyet szükségünkben. Könnyes szemmel elmehetünk. Majd meghasad a mi szívünk, Óh Mária Jézus anyja, Hogy házunkból ki kell mennünk. Bujdosóknak légy oltalma, Óh Mária téged kérünk, Imáink meghallgatója Útjainkban légy vezérünk. Légy óh kegyes Szűz Mária. Ha itt hagyjuk városunkat, De mi Tőled meg nem válunk, A mi kedves lakhelyünket, Akármerre széthányódunk. Dicsérjenek az angyalok, Csak légy velünk Szűz Mária, Az egész mennyei karok. Bujdosóknak kalauza... Egy szőregi nóta dicséri

45 a Város újjáépítését, de szóvá teszi népünk nagy áldozatait is : A szögedi városháza de tiszta, Három heti Tisza vize lemosta. El is mosta Szöged várost örökre, Talán többet nem is lösz fölépítve? Fölépíti Ferenc Jóska a király, Kifizeti Szöged város nemsoká. Tisza Lajos királyi biztos vaskézzel irányította a „rekonstrukciót," A terveibe beleszóló polgárságot föltétlen engedelmességre, mintegy a király személyének kijáró hódolatra kényszerítette, így jöhetett létre urbanusabb telekfölosztása. Megszületett tehát ez az ironikus félnépi dal : Márványkűvel, kűhányással Támasztik a kűpartot. Tisza Lajos kögyelmes úr Most kösd mán föl a kardot: A szögedi nép fundusát evötted. Hogy SzögedÖn talpat nyalnak, Tisza Lajos të tötted.

46 SZÉCSI JÓSKA. Mórahalmi öregek máig mesélik, dalolják, hogy 1884 újév napján egy tanyai bálon a Madarásztói csárdában lányok miatt véres verekedés, valóságos bicskapárbaj támadt. Ennek lett áldozata Szécsi József jómódú fiatal parasztlegény, akit kellemes megjelenése, kedvessége miatt a lánynép valósággal bálványozott. Csalfa szép szavával többet meg is ejtett közülük. Ezért vonták a sértett legények, fitestvérek felelősségre. Gyilkosa, az Ónozó fiú maga is öt sebbel került a szegedi rabkórházba. Szécsi József siralmas története a nép körében nagy föltűnést keltett. Egészen bizonyos, hogy azonnal ponyvára került, de ebből egy fia darab sem maradt ránk. A versezetnek azonban napjainkig számos folklorizált változatát ismerjük.

47 Érthető, hogy elsősorban Alsótanyán dalolják. Legalább hat változatát ismerjük, gyűjtésünkből csak egyet idézünk : 45 KálmánvUl, 268. Szőreg. 46 Senex 210. 47 Kálmány III, 9, 217. Terján, Madarásztó, Hosszúhát (A horgosi határban). Még néhány kéziratos változat. A gyilkosságról mesteri riport Sebők Zs., Egy paraszt Don Juan vége. SzN. 1884,5. sz. 540