Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Újesztendő napján tizenkét óra, Szécsi_ Jóska készül a Madarászba. Szép Örzsike kipucolta ruháját, Kiviszkolta ráncos szárú csizmáját. Szécsi Jóska beért a Madarászba, Nagyhirtelen mögfordult a csárdába : Julcsa néném bort hozzon kend tíz litert, Hagy mulatok utoljára én itten. Legelsőbb is Bálint Rózát elhúzta, A lányokat mind sorba táncoltatta. Lányok, lányok, majd jussak eszötökbe, Mikor táncoltatok vélem kedvemre. Estefelé a lányok széjjelmöntek, A legényök kötözködni elkezdtek. Mög köll halni ma valaki fiának: Vagy énnéköm Julcsa néném, vagy másnak. Szécsi Jóska befordult a konyhába, Pörnyés Jóska a lámpást elótotta. Kilenc óra végezte ki életét, Ekkor szúrták szíve mellé a nagy kést. Szécsi Jóska kifordult a csárdába, összerogyott a csárda padlójára: Jaj Istenöm, Julcsa néném mögöltek ! Ez vót az uto Isó szava szögénynek. Kovács Jóska ugorjál föl egy lóra, Vidd el a hírt Szécsi Pál tanyájára. Kovács Jóska fölugrott egy csikóra, Elvitte a hírt Szécsi Pál tanyájára... Nagy veszeködés történt a csárdába, Szécsi Jóskát mögöltek a konyhába. Szép Örzsike mikor ezt möghallotta, Elszédült és elájult bánatába. Kovács Jóska fölkarolta ágyára, Ezt mán Szécsi Pál se vötte tréfára. Befogatott zöldrefestött kocsiba, Gyorsan hajtott Madarászi csárdába. Julcsa lányom mi történt az éjszaka? Piros vérrel kivirágzott a csárda. Mönjék be a csárda szobájába, Ott látja kend Jóska fiát möghalva... Jaj de porzik a horgasi nagy utca, Szécsi Jóskát most viszik végig rajta. Szép Örzsike meggy szín selyömruhába, Szécsi Jóskát késéri a sírjába. Szép Örzsike elmöhetsz mán Horgasra, Ott tanálod Szécsi Jóskát a sírba. Nem fog az mán tégöd többé szeretni, Se të hozzá sutét sírba szállani. RUDOLF KIRÁLYFI. Amíg a bujdosó Rudolf bekerült a mondai halhatatlanságba, ebben a ponyvatörténetből formálódott balladában, amelyet Kálmány Magyarszentmihályon 4 * jegyzett föl, utoléri az emberi végzet, a halál : Királyi kastélyba Jaj de sokan sírnak, Mer a Rudolf trónörökös Mostan fekszik halva. Odamén az apja, Köti, de nem hallja : Kelj föl, kelj föl, édös fiam, Kilenc mán az óra. Odamén az anyja, Körű csókolgatja. Akkor látja, hogy a feje Vérrel van lefolyva. Odamén a lánya, Köti, de nem hallja : Kelj föl, kelj föl, édösapám Hagy vigyelek haza ! Odamén a párja, Belga király lánya. Vagy ha ki köll magyarázni : Az ű hitvöspárja. Harangoznak délre, Féltizenkettőre, Mert a Rudolf trónörököst Viszik temetőbe. Hat király, hét császár Töszi le a sírba, Az ű kedves hitvöspárja Jajszóval siratja. Kiapadt a Tisza, Csak a sara maradt. Möghalt Rudolf trónörökös, Csak a híre maradt. GYÖMBÉR PALI. 1860 táján Mindszenten született. Sanyarú körülmények közötthányt-vetett cselédsorban nevelkedett föl. „Engöm — vallotta — nem tanított senki. Úgy rugdaltak, ütöttek-vertek egyik határbul a másikba'. Soha nem vót kérőm nyugodalmam." Meghasonlott emberré lett. 4S Alföldi népballadák 243.
