Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Grünn Orbánnál látott napvilágot.

31 Biztosra vehető, hogy egyéb hasonló művek is megjelentek a kiadásában. Az európai barokk népkönyv világát idézi Stilfrid és Bruntzvik története?

2 továbbá Flórenc és Lion vitézeknek és Marcebilla török hercegnőnek ritka szép története. Ez utóbbi Kónyi János műve. Fennmaradt néhány olyan Grünn nyomtatvány is, amely orvosi tanácsokat, patikaszereket, hasznos háztartási tudnivalókat tartalmaz. Ezeknek a recepteknek legalábbis egy része föltétlenül népi, vagy kolostori eredetű. A kettő találkozásának számos jellegzetes bizonysága van. A szövegek később természetesen ismét eltalálnak az íratlan szegedi néphagyományba. Dugonics András öntudatlanul, de talán gyermekkori szövegélmények nyomán is szolgálja az irodalmi hagyománynak népkönyvbe való átültetését (Trója veszedelme, Radnai történetek). Erről más összefüggésben szólunk bővebben. Vedres István a Város múltját, társadalmát, egykorú viszonyait a régi ismeretterjesztő, ponyva igényű művek módjára, a Hármas Kistükör mintájára akarván megörökíteni polgártársai számára, jellemző módon a verses formát választja.

33 Ezzel a társadalom legszélesebb köreit meg tudta nyerni magának olvasóul. Már Grünn Orbán adja ki a Haza szeretete című drámai játékát,

34 amely egyként kapcsolódik a barokk piarista iskoladráma helyi hagyományaihoz, de másfelől már az ébredező történelmi romantika világához is. Tárgya Tóth Mihálynak vakmerő kísérlete: a Városnak a töröktől való átmeneti visszafoglalása (1552). Ismeretes, hogy erről az eseményről már az egykorú Tinódi is megemlékezik, de régi magyar és délszláv népénekekben is nyoma maradt. A napóleoni háborúk szükségessé tették a fenyegetett szülőföld hagyományainak ébrentartását. Vedres drámáját az akkoriban alakult szegedi polgárőrségnek ajánlja. A darab Szegeden előadásra is került.

36 Szintén a napóleoni idők szorongásai ihletik Ugróczy Ferenc piaristát is, aki a dicsőséges, Szeged sorsára is nagy jelentőségű, még eleven emlékezetben élő zentai csatáról (1697) ír népkönyvet. Istóriák Mindezeknél jelentősebb azonban a nép epikai érdeklődésének kielégítésére szolgáló istória: valami mondai vagy megtörtént eseményeknek rendesen verses formában való elbeszélése, előadása, amely legtöbbször ad notam dalolható is. Igen sok olyan balladánk, balladaszerű történetünk, historizáló énekünk van, amely feltűnő módon elárulja a ponyvái eredetet, vagy legalábbis a ponyvahistóriák hatását. Egyező hagyományok szerint élő népközösségekben az élőszavas, orális előadókészségnek közvetlenebb, naivabb fokán általánosnak mondható az eseményeknek, szenzációknak: gyilkosságoknak, családi és egyéni tragédiáknak, természeti csapásoknak moritás vagyis intelem és erkölcsi tanulság hangoztatásával való megörökítése. Mindenkor ezt a célt szolgálták egyébként a templomi prédikációk épületes történetei, példái (exemplum) is, amelyeknek előadásában, megköltésében különösen a franciskánusok jeleskedtek. A szegedi epikus hagyomány forrásai között erre is utalnunk kell. 31 Unikumnak vehető, szövegvariáns példányát a Somogyi Könyvtár őrzi. 32 Két krónika Stilfrid és Bruntzvik, a régi csehek Királyairól. Szegeden, Nyomt. Grünn Orbán betűivel. É. n. 33 Nemes, szabad, királlyi Szeged várossá meg nagyobbíttandó Tanáts-Háza talpkövének le-tétele alkalmatosságára készült versek. 1799-ik észt. Kis-Asszony Hav. 30. napján. Pesten. 34 A haza szeretete, avagy nemes Szeged Várossának a törököktől való el vétele. Azon város történeteibül kivett négy részbül álló vitézi játék. Szeged. 1809. 86 Szmollény N., A szegedi magyar nemzeti színészet százéves története. Budapest 1906, 67. 535