Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Bizakodván, hogy Szegedet sietséggel elfoglalja. Ezért széles hidat veret át a Tiszán, a folyamon Sebes gyorsasággal, Hogy a vízen seregével bizton át is keljen... Kálmánynak sikerült Szajánban egy még nyilvánvalóan hódoltsági énektöredéket 8 megmentenie, amely világosan hajdani énekmondó hagyományra, terjedelmesebb szövegelőadásra utal: A háromszáznegyvenötben Gyütt a török víg Szögedre Aztán elveszti a csatát, Elveszti a víg zászlóját A török. A népemlékezet a szabatos történeti adatokkal, évszámokkal tudvalévőleg önkényesen bánik. A 345 talán eredetileg 1545. Ilyentájt foglalta el a török Szegedet, amelyet vára miatt hajdan Végszöged néven is emlegettek. Balassi-hagyományok A törököt idéző, más összefüggésben méltatott balladák és a kuruc idők közköltészete mellett Balassi Bálint néhány közkedvelt versének (Boldogtalan vagyok, Őszi harmat után) folklorizált változatát a szegedi hagyomány őrizte még a múlt század második felében is. A Temesközben Kálmány örökítette meg őket, többek között egy Tóth nevezetű jázovai pásztorember és a monostori Illés Antal ajkáról, akik a szajáni Biczókkal együtt nyilvánvalóan még az anyaváros XVIII. századbeli népies irodalmi hagyományainak voltak hírmondói. Alighanem literátus hajlandóságú, vőfélyes emberek. Egy rövidebb ter jani változatot 9 idézünk: Őszi harmat után Bús szívem zokogván, Sárgán hulldogállván Én szömeim sírván, Farul a gyönge levél. Csak néznek keservesen. Zöld erdő harmatját, Bánkódok erősen, Piros csizmám nyomát Sírok keservesen, Hóval lepi be a tél. Szenvedők én testömben. Ugyan hát mit érők, Darvaim, darvaim Ha ezután élők. Ó édös darvaim, Élök-ё még kedvemre? De mindön nap szálltok Vagy holtig bút látván, El házam elejin. Bús szívem zokogván, Jobb vóna még néköm Csakhogy mög nem hasadván. Darvakkal elmönni. Jobb vóna még néköm Darvakkal elmönni, Vagy más madarakkal Ősszel búcsút vonni, Messzire bujdosni, Más országra mönni. Kálmány II, 45. Kálmány III, 235, 236. 523