Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Magát jelöntötte versnek kezdésében, Az ki szerzé vagyon oly mint fél kedvében, Kassában Seböstyén nagy böjt közepiben, írá ezör ötszáz ötvenkét esztendőben. A török Dselál záde Musztafa többek között így örökíti

4 meg a küzdelmet : A vér ömlött a föld színére, Folyásától a mező folyammá változott. A vas ruházatú keresztények földre hullottak, A mező felületét egészen vas borította el. Hullákkal tele lón mező és lapály, A föld színe a vértől rózsaszínű lett. A harc szikráitól elégtek a gyaurok, A hitetlenség hatalmának világa elaludt. Győzelmes lőn ott az Iszlám hada, Az ellenség serege pedig összetöretett. Megszólal Brushius német humanista költő ajkán,

5 deák nyelven György barátot is siratva Európa is. Az esemény azonban nyilván hegedős közvetítéssel eljutott az íratlan folklór kollektív világába, történelmi népénekeink sorába is. Ezt szépen bizonyítja az a bizonyára még XVII. századból származó töredék, amelyet Thaly Kálmán

6 tett közzé : Menj el tehát Benedek szomorú császárhoz, Mondd szolgálatunkat, borulj lábaihoz, Hogy küldjön követet Szolimán császárhoz, Küldjön segítséget bús Szeged várához. Csak legújabban vált ismeretessé egy hasonló tárgyú délszláv hősének,

7 amelyből a töröktől leigázott népek együttérzése is kicsendül. Ez a bugarstica az Adria mellékéről származik és egy XVIII. századbeli raguzai kéziratban maradt ránk, de már a XVII. század végén is följegyezték : Holló lovát megülve, nyalka vitéz jő sietve, Tengerpari erdőn, Bő torokból elharsogja csodát keltő ujjongását : „Mindenható örök Isten, nagy hatalma, kinek terjed Ez egész világra, Csudálatos dolgok estek s mutatkoztak életemben, Tettek, miket még kései unokáink idején is Alig hisznek; Mind e tettek szemtanúja volt a tűző nap az égen. Nagy Mustafa Otmanovics elfoglalni óhajtozván, Mind, amit a német Pár év előtt jó vitézi harccal szerzett meg magának, Nagy kevélyen arra gondolt : milyen módin is szerezne Hírt és fényt nevének. Amit harci tetteivel hagy egyszer majd maga után, Maga után, ha a földet, mit a német elvett tőle, Mostan elragadja ; S utána a nagy világot hódítja majd uralmába. Nagy kevélyen veszi útját magyaroknak országába A gőgös otmánja. 4 Thúry /., Török történetírók. II. Budapest 1896,263. 5 Szeged reneszánsz kori műveltsége 90. * Thaly K., Vitézi énekek és elegyes dalok I. Pest 1864, 55. 7 KissK., Zrínyi énekek. Budapest 1956,179. 522