Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

/ A „Szeged népe" köteteiben (1881, 1882, 1893) mind növekvő jelentőséghez jutnak az elbeszélő műfajok: ballada, monda, mese. Gyűjtőterülete fölöleli az egész szegedi néprajzi tájat : a Várost, a tanyavilágot, Temesközt. Kálmány eddigi meseanyaga egyelőre korának gyűjtői felfogását, egyoldalú irodalmi szemléletét tükrözi : kizárólag magukat a szövegeket örökíti meg. Sehol semmi utalás a mesemondó egyéniségére, a társadalmi környezetre, a mesemondás körülményeire. Legföljebb a népnyelvi sajátosságok megrögzítésére és a lehetőség szerinti szabatos lejegyzésre van gondja. Kálmány Lajos Módszere, szakmai készültsége, gyűjtői jósorsa a „Hagyományok" két kötetében juttatja nemcsak néprajzi, hanem magyarságismereti szempontból is klasszikus anyaghoz és eredményekhez.

27 Az első kötetnek, főleg a temesközi Magyarszentmártonból, Egyházaskérről (Verbica) származó meséi (Köles, Csinosom-drága, Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépasszonya és mások) a szegedi mesemondásnak legarchaikusabb rétegeit és összefüggéseit tárják föl. Kár, hogy még itt sem tudunk meg semmit az emberi környezetről, atmoszférikus sajátságokról. Ihletett előadóikat sem ismerjük. A lejegyzések itt már szinte a mesemondók előadásával azonosak. Borbély Mihály Megváltozik a helyzet a második kötetben, amely korlátozottságai ellenére is korszakjelző a magyar népmesegyűjtés történetében: Borbély Mihály meséinek kiadásával ugyanis Kálmány a modern, társadalmi szellemű mesegyűjtésnek magyar úttörőjévé válik.

28 27 Új, tudományos értékű kiadása Katona I.—Bori J., Pingált szobák. Borbély Mihály meséi, Kálmány Lajos gyűjtése. Hagyományaink. VI. Újvidék, 1977. Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta Katona Imre. Borbély Mihály életrajzát Bori Imre írta, a kiegészítő gyűjtés Beszédes Valéria munkája. 28 Úttörő érdemeinek méltatása Ortutay Gy., Halhatatlan népköltészet. Budapest, 1966, 175. 475