Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Borbély Mihály (1882—1953) a szegedi néptörzsökből kirajzott Egyházaskér, népies nevén Verbica faluban volt juhász, majd gazdálkodó. Itteni család sarja, bár Beodrán született, amelynek magyar népe szintén szegedi eredetű. Fiatal korában Bácskába került, Moholon nősült, de hazakívánkozott szülőföldjére. Kálmány még nem ad teljes emberi portrét Borbélyról. Bevezetőjének legérdekesebb része az, amelyben a mesei tulajdonjogról szól. „Meséket jegyezgettem más alkalommal, és oly meséről került föl a szó, melyet le akartam írni. Emberem szabadkozott, pedig el is mondta nagyjából. Kezdtem faggatni, s arra a kérdésemre: talán nem jól tudja — válasza az volt, hogy tudni tudja, de nem az ő meséje. Erre már kíváncsi lettem, hogy érti ezt: nem az ő meséje. Mikor mesélgetni szoktunk, ezt nem én szoktam mesélni — felelte —, hanem egyik társam. A magyarnak nemcsak nótája hanem meséje is van. Az a mese, melyet ő szokott mesélgetni a hallgatóknak, az az ő meséje... így értendő a címül adott „Borbély Mihály meséi." Meséinek egy részét saját bevallása szerint egy horgosi, pontosabban hosszúháti eredetű öreg juhásztól tanulta. Borbély Mihály és felesége (Bori Imre nyomán) 476