Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
MESEGYŰJTÉS — MESEMONDÓK A gyűjtés kezdetei A szegedi elbeszélő hagyomány, főleg mesevilág iránti céltudatos érdeklődés Ipolyi Arnold közvetlen hatására a múlt század derekán bontakozik. A szegedi piarista gimnázium nagyérdemű tanára, Csaplár Benedek Ipolyi Arnold mitológiai kutatásának támogatására, anyaggal való ellátására diákjaiból mesegyűjtő közösséget szervezett. Messzire kiemelkedett közülük Debreczeni János, aki édesapját, Debreczeni Ferenc alsóvárosi csizmadiamestert is megnyerte az ügynek. A diákgyűjtők között ott volt Bakay Nándor, a későbbi híres kötélgyáros, Szluha Ágoston, Wéber Károly, a kiváló érzékű Vilcsek Jakab és mások. 25 Ismeretes, hogy az Ipolyi rendelkezésére álló meséket, így a szegedi anyagot is Kálmány Lajos rendezte sajtó alá. Sajnos, a mesék inkább tartalmi kivonatok, szinte regesztának tetszenek. Ipolyit kizárólag a mesemotívumok érdekelték, az előadás helyi, egyéni ízeit hiába keressük bennük. „Az a népi mesemondó hang — írja 26 Kovács Ágnes —, amelyet Arany János nyomán Arany László és Gyulai Pál maguk is használtak, s az általuk szerkesztett Magyar Népköltési Gyűjtemény gyűjtőitől is megkívántak, az Ipolyi által gyűjtött vagy gyűjtetett szövegek nagyrészénél hiányzik. A kiadásuk körül első alkalommal folytatott megbeszélések, levélváltások tartalmát nem ismerjük. Föltehető azonban, hogy Kálmánynak is tudomására hozták a gyűjtemény szerkesztői, hogy a szövegek irodalmibb, népibb formában való átdolgozása kívánatos lenne. Kálmány nekifogott tehát, hogy Ipolyi meséit „megírja". Mesét írni adott szöveg alapján, a közfelfogás szerint egyike a legegyszerűbb stílusgyakorlatoknak. Ennek a felfogásnak természetesen körülbelül annyira van igaza, mint annak, amely azt tartja, hogy olyan verset írni, mint Petőfi Sándor, akárki tud. Hiába volt Kálmány egyike a legjobb népmesegyűjtőknek, aki anyagát és a terepet, ahol dolgozott, úgy ismerte, mint kevesen a néprajzi gyűjtők közül, mesemondó nem volt, mint voltak Kriza János, Arany László, Benedek Elek vagy Berze Nagy János. A mesék átstilizálása a belefektetett hallatlan munka ellenére sem vezetett kielégítő eredményre." Kálmány átírásai a szegedi nép színes beszédkultúrájának még az átlagát sem érik el. Ez halhatatlan gyűjtői érdeméből természetesen mit sem von le. Kálmány Lajos munkássága Kálmány mesegyűjtő pályája egyébként a Koszorúk megjelenésével (1877) kezdődik. Csanádapácán káplán, de papi hivatása Pusztaföldvárra is átviszi. Mindkét falu, sőt a szomszédos Újkígyós is a szegedi magyarságból rajzott ki, ahol a dohánytermelő nép körében a mesemondásnak nagy keleté volt. Kár, hogy ekkor még nem ismerte föl a mesegyűjtés elsőrangú sürgősségét: eleven és gazdag hagyományt örökíthetett volna már itt meg. 25 Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye. Szerkesztette Kálmány L. MNGY XIII. Budapest, 1914. A szegedi vonatkozásokról VIII-IX. 26 Kovács Á., Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum Kéziratgyűjteményében. NÉ. XXXVIII. Budapest, 1956,227. 474
