Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

MESEMONDÁS A NÉPMESÉT GAZDAGÍTÓ MOTÍVUMOK A szegedi népmese gyökérzetében bizonyára egyidős a magyar népmesével. Sajnos, hiteles helyi meseszövegek csak a múlt század folyamán meginduló tervszerű gyűjtés óta állanak a kutatók és érdeklődők rendelkezésére. Csupán mellékesen, odavetve, következtetések alapján tudunk arról, hogy a mesemondás a mi tájunkon is ősi hagyomány. Legenda és exemplum A népmese szegedi múltjában több, eddig kevéssé méltatott forrással és ösztönzéssel kell számot vetnünk, így azzal az epikai hatással, amely főleg az alsóvárosi franciskánus templom szószékéről, illetőleg a kéregető alsóvárosi barátok ajkáról évszázadokon át áradt népünk tudatába. A legenda és exemplum középkorias világa megihlette mesélőkedvét. Ha valaki a templomban isteni szolgálat idején elszunnyadt, azt a tápaiak szerint körűfogják az ördögök. A már többször emlegetett Tüdő Vince is úgy tanította híveit, hogy aki imádság közben elalszik, azzal a gonosz incselkedik. Azt is mondogatta, hogy az ördög állatbőrre írja azoknak az embereknek nevét, akik nem kellő komolysággal imádkoznak. A szólás egy középkori példázattal függ össze, amelynek elnépiesedett mesei fejleményeit hazánkban alighanem a szegedi táj őrizte meg legtöbb színes változatban. Nyilván Kálmány mesemondója, Borbély Mihály előadása szerint: A templomban vót az angyal mög az ördög. Az ördög mindég írja a bivalybűrre, aki szundikált. Ëgy embörnek olyan érdeme vót, hogy mindönt látott: jót is, rosszat is. Az ördög olyan sokat fölírt, hogy nem fért a név a bivalybűrre. Akkor beleakasztotta az egyik szélibe a körmit, a lábával a másik szélit belefogta a fogába, hogy majd mögnyújtja, hogy tudjon rá írni.

1 A történet forrása egy kora középkori, hazánkban Szent Márton püspökhöz kapcsolódó példázat, amelyet az Érdy-kódexben (1527) olvashatunk.

2 1 EA. 2801. Nyomtatásban Ortutay Gy., Magyar népmesék. III. Budapest, 1960, 301. A magyar, illetőleg hazai változatokat felsorolja Scheiber Sándor, Fabula 1959,270. 2 Olvastatik — írja az Érdy-kódex — Szent Bereckről illyen példa, hogy mikoron Szent Márton pispek misét mondana egy időben, Szent Bereck ki vala Szent Márton pispek diakonosa, láta pokolbeli ördögöt ülvén az oltár megett és írnya. És mikoron az ördögnek elfogyott volna hárgyája, (hártyája), akará az erdeg az hárgyát fogával kihúzni, hogy többet írhatna reá. Mikoron az erdeg az hárgyát húznája, az hárgya elszakadt és az erdeg igen öté (ütötte) fejét hátra az fő falhoz. Melyet látván Szent Bereck, kezde nevetni. És mikoron Szent Márton pispek kérdenéje, miért nevetett volna, megmondá neki Szent Bereck nyilván. Megkérdvén Bereck az ördögét, mit írt volna. Feleié az erdeg, hogy az hevságos igéket írnája, melyeket az emberek szentegyházban beszélnek. Úgy mond Szent Gergely ha az öres (üres) igéről okot kell adnonk, az utolsó napon, meg kell mértéklenünk, mennye gonoszságok következnek az sok szólásból. Nyelvemléktár V, 262. Ar 467