Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Természetesen foganatosnak érzik az imádságot is. Jámbor öregek az Űrangyalából röviden e szavakat ismételgetik: és az Ige testté lön és miköztünk lakozék. Szőregen, Tamásfalván ezt mondják : és az Ige testté lön, közöttünk lakozék: most és életünknek fogytán, halálunk óráján! Szokták ilyenkor az Úrangyalát is imádkozni. Tápén ezzel a módosulással: és az Ige testté lön és miköztünk lakozék. Szentlélek ereje köztünk harmatozzék! Tanyaiak szerint olyan valakinek kell kilenc áldást adni az ítéletidőre, aki nem az olvasón, hanem a tíz ujján számolja az Üdvözlégyeket. Csak akkor foganatos, ha a vihar még nem érkezett a határba. Alsótanyai gazdák, öreg családfők viharban olykor még ma is, kimennek a kertbe és szőlőbe. Ott imádkoznak termésükért, kezük munkájának megmaradásáért mindaddig, amig az égiháború el nem múlik. Akadtak tanyák, ahol az egész család ott térdelt sorban egymás mellett az ereszét alatt és mindaddig imádkozott, amíg a villámlás, mennydörgés meg nem szűnt. Domaszéken a közelgő, de a határba még be nem érkező viharra rá is szoktak imádkozni. Ilyenkor szembe kell fordulni a fölleggel, a hüvelyk és nevetlen ujjakat összeérintve, de ráimádkozás közben áment nem szabad mondani : Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe múljon. Atyaisten, állítsd mög, Fiúisten oszlasd el, Szentlélök Isten gázold el. Elolvasom, elimádkozom kilenc mezőbe, kilenc pusztába, ahun só, kinyer nem teröm, embör, állat nem jár. Miatyánk (amen nélkül). Az egészet háromszor kell elismételni.

163 Tudomásunk szerint már nem él az az igen nagy erejű, Isten előtt kedves Imádság, mellyet a déli tizenkét órára való tsendítéskor kell mondani, sőt égiháború ellen is igen hasznos: Sötétség lett, midőn Jézust fölfeszítették volna a Sidók és kilentz óra tájban felkiálta Jézus, nagy szóval mondván: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem! És meghajtván fejét, kiadá szent lelkét. Kiáltván Jézus, nagy szóval monda: Atyám, a Te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. És meghajtván fejét, kiadá szent lelkét. A maga Fiának meg nem engede Isten, hanem mindnyájunkért közbe adá őtet.

16i Öreg alsóvárosi asszonyok égiháború idején sütőlapáttal is szokták a konyhaajtóból keresztezni a földeket. A hagyomány az eucharistikus kenyér kultuszának népi fejleménye. Mások fejszét vágtak bele a földbe, Kiszomborban az ereszét csorgásába. Ezt sok helyen karácsonyeste a Jézuska ágyára teszik. Olyanok is akadtak, akik a tűzhely vaslábasát kihajították az udvarba : lábbal kellett fölfelé állania, hogy a táltos lova fölbukjék benne. A vízelőtti Felsővároson azt az asztalt fordították lábaival fölfelé, amelyen már Szentség állott (utolsókenet idején). Foganatos a harangszó is. A pusztító égiháború, jégeső eloszlatására, messzire űzésére valamikor bent a Városban is meghúzták a harangokat. Ez a hagyomány tanyai szőlőhegyeken, tanyaportákon, tanyai iskolák udvarán álló harangok megszólaltatásában manapság is töretlenül tartja magát. Mindezekről a népi hitélet bemutatásánál bővebben szólunk. A dóci templom előtt volt két harang. Ezekkel is a vihar elé szoktak harangozni. A hagyomány szerint a táltosok azt mondták, ha ez a két kiskutya elkezd ugatni, akkor a hangjukon ők nem tudnak áthaladni.

165 Jegyezzük meg végül, hogy a villám-okozta tüzet öregek szerint csak tejjel lehetséges oltani. Régi szöregiek úgy vélték, hogy arra a házra, amelyet a villám fölgyújtott, két karácsony között sült kenyeret kell dobni. A mennykő, vagyis meteordarab kék színű és mindenféle rontást elmulaszt. A leesett mennykővel a pokolvart vagy egyéb sebet visszafelé hétszer kell megkerekí163 Tanítványunk, Varga Ferenc domaszéki lelkész gyűjtéséből. 164 Jó illatú rózsás-kert. Szeged 1826,150. i«5 Varga Ferenc gyűjtéséből. 462