Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
teni, mert hét gonosz van a világon, közben egy Miatyánkot és Üdvözlégyet elmondani, de áment nem szabad mondani. Kálmány továbbá M agyar szentmártonban hallotta, 166 hogy a mennykövet nem lehet szétverni, tűzben nem ég el. Ha hét szál selyemcérnával hét csomót kötnek az ököl nagyságú mennykőre és odateszik a tűzre, sem a kő, sem a cérna nem ég el, de ezt csak egyszer szabad megpróbálni, különben az egész házat fölégetné. Kálmány szerint 167 a szajániak a mennykövet fel szokták főzni, és bajok orvoslására használják, így szoptatós asszonyok csecsfájása ellen. Ez a kűfőzés már a boszorkánypörökben előfordul. 1737. Akkoron látván, hogy egy fazékban egy darab követ főzött emiitett Molnár Ilona: tudakozván mért cselekedne. Felelte fatensnek, hogy... egy kis mesterséget csinálok. 168 Régi tápaiak a villámsújtotta fának foganatos erőt tulajdonítottak: szétdarabolták, hazavitték. Küszöb alá tették, házra, istállóra, ólra tűzték. A felhő, fölhő, szokottabb szegedi nevén fölleg, ritkább szóval borulat: esőt hozhat. A bárány fölleg, esöfölleg, hófölleg, jég fölleg, szélfölleg a szegedi tájon is ezeken a neveken ismeretes. A kapával vágott fölleg szaggatott, apróra töredezett felhőzet, amely összetömörülve nyáridőben esővel szokott járni. A tarjagos fölleg nagy terhes felhő, amely esőt, vihart hoz. A vadlűdhátfelhőemlékezetét Lakatos Károly örökítette 169 meg: „A tiszamenti halászok és vadászok meteorológiája szerint, ha olyan vadlúdhátfelhők látszanak a nyugati égen, akkor nagyon sok eső jár. És csakugyan, ez már többször bebizonyosodott. így az 1870, -71 és -72. esztendőben ily tengeri sósvizű gőzökkel teljes felhők sokszor voltak láthatók. Aztán lett is eső annyi, hogy majd kiöntötte az embert az odvából." A gatyafenék apró nyári fölleg, amelyből azonban mégis eső kerekedik. Hasonló a subagallér jelentése is. Az eső esik, szentölődzik, szömörkél, szakad, dűl, zuhog. Fajai : sebős eső (=gyors), csöndes eső (=lassú), zuhogó eső (=szakadó), szaladó eső (=hamarosan elmúlik és kiderül), jeges eső, ólmos eső, havas eső, szitáló eső, hetes eső, országos eső, áztató eső, birkamosó eső (=aprószemű), bokor eső (=tápaiak ajkán nyári zápor, amely csak kis területet ér), záporeső, harmateső (=kisebb nyári korareggeli eső). Erre szokták mondogatni : öregasszony tánca nem tart sokáig. Szelídséggel sokszor többre mehetünk, mint erővel : a harmat eső jobban mög-járja a szomjú földeket — jegyezte föl Dugonics. Ha nagy nyári borulatból nem lesz a várt eső, csak szélvihar, akkor ezt tréfás bosszúsággal szögedi eső, majsai eső, kisteleki eső, némöt eső névvel illetik. A nép tapasztalata szerint eső lesz: ha a tyúkok, verebek a porban, galambok a vízben fürdenek, ha bűzlik az árnyékszék, ha nappal álmos az ember, ha a fecskék alacsonyan szállanak, ha dél felől erősen hangzik a nesz, így vonatzörgés, ha szemtelenül csípnek a legyenek, ha a tyúkok kápolnák, azaz csoportba verődnek, ha az embernek viszket a füle, ha száraz a tenyere, ha halottal álmodik, ha alszél fúj, ha a hangyák feltűnően nyüzsögnek, ha az égő gyertya faggyúja jobban csordul, ha a macska nyalogatja magát, ha fütyül a vízikígyó, ha fellegben áldozik a nap, ha nyári éjszakán sűrű csillagos az ég, ha a hold szarva lefelé áll. Az összegyűjtött esővizet mosáshoz különösen kedvelik. Abból azonban öregek szerint nem jó mosni, amely mennydörgés, villámlás kíséretében esett. 166 Ethn. 1917,265. 167 Kálmány II, ál7. 168 Reizner IV, 512. 169 Lakatos K., Vadászati és madarászati emlékeimből 302. 463
