Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Tombácz János szerint a garabonciás köszönés nélkül szokott betérni a házakhoz, hogy tejel kérjen. Kimenet sem köszön, mindjárt el is tűnik. Történt azonban egyszer, hogy a garabonciás deák letette a könyvét, a gazdával pedig kiment az időt nézni. Hirtelen elkiáltotta magát : valaki kinyitotta a könyvet. Beszaladt a házba. Csakugyan, a gazda kisfia odahajtott a könyvben, ahonnan a vihart tehetett kiolvasni. A garabonciást csak nagy nehezen tudták megbékíteni. A villám, villámcsapás, másként úrharagja, istenharagja, istennyila, mágikus szorongásokból rövidült alakjában nyila, ménkú, Szegedi Lőrincnek mennyütő kő (1575). Tömörkény hallomása szeint a szárazménkű lecsap ugyan, de nem gyújt, nem éget. A hajderménkű csak szólásból ismeretes : úgy forog mint a hajderménkű, vagyis sebesen, Ha villámlik, vellámlik, tápaiasan v'éllámzik, csattog, méndörög, möndörög, akkor bele kell vágni a fejszét a földbe. Ilyenkor nem jó a kisszéket felfordítani, mert leüt az istennyila. Azt az asztalt viszont, amelyen utolsó kenet alkalmával már szentség volt, felfordítják, hogy a villám elkerülje a házat.

161 Ha tavasszal, főleg Szent György napja előtt hallod, hogy mennydörög, hemperegj meg a fődön: nem fog abban az esztendőben fájni a derekad. A tápaiak szerint belecsap a nyila a pénteken mosott ruhába. Ez a történet számos változatban ismeretes a szegedi nagytájon. Ehhez a képzetkörhöz tartozik az is, hogy aki nagypénteken mosott ruhát vesz magára, azt megtalálja az istennyila. Az égiháború biblikus ihletésű hiedelemvilága Illés próféta nevéhez kapcsolódik. A képzet már kozmogonikus mondáinkban is föltűnik. A kevély angyalokat Illés vetette le az égből. Azóta is mennykövekkel hajigálja őket. A Göncölszekér Illésé. Ezen hordja a villámokat. A hiedelemből következik, hogy Balástyán, Szatymazon, amikor égő szenteltgyertyával keresztet vetnek a háborgó égre, ezt mondják: Atyának+Fiúnak-\-Szentlélök-Istennek, Illés próféta lassan hordd az egeket, mert az Úr Jézus Krisztus most van itt lenn köztünk. Az egészet szükség szerint többször is elmondják. Kálmány följegyzése szerint

162 égcsattogás idején boglya vagy fa alá nem jó állani, mert az ördög ott incselkedik Illés prófétával. Egy vadász a fa alá állott. Látta, hogy egy mezítelen gyerek ki-kiugrik, amikor az ég csattog és csapkodja a fenekét. A vadásznál volt egy üveggolyó, belelőtt. A gyerek, aki maga a gonosz volt, fölfordult. Illés most odament a vadászhoz, megkérdezte, hogy mit kér, amiért lelőtte a gonoszt. Azt szeretném megtudni, meddig élek, és milyen halállal halok — mondta a vadász. Eredj a szomszédodhoz — mondotta neki Illés — a gazdához, és nézd meg, milyen halállal hal meg. Azután gyere vissza. El is ment. A gazda az ágyban feküdt : az ördög állott a fejénél, az angyalok pedig a lábánál sírtak. Egyszercsak az ördög elkapta a gazdát és magával vitte. A vadász visszament Illéshez, és elmesélte, mit látott. Most eredj a másik szomszédhoz, egy szegény asszonyhoz: nézd, milyen a halála. A vadász elment oda is. Angyalok állottak a fejénél, majd elvitték. A vadász visszament Illéshez és mondogatta, hogy az asszonynak milyen szép halála volt. No, neked is olyan halálod lesz, ha még tizenkét évig olyan szándékban leszel, mint idáig voltál — mondta neki Illés. A vadász csakugyan még tizenkét évig élt és szép halállal halt meg. A liturgikus színezetű hagyomány szentelményekkel is védekezik az égiháború ellen. Mondanunk sem kell, hogy az archaikus és szakrális képzetek keverednek itt is egymással. Jámborabb asszonyok hétszer, különösen János és Pál (jún. 26) napján szentelt gyertyát gyújtanak meg. Erről a gyertyáról a jeles napoknál bővebben is megemlékezünk. A szentelt barkát ilyenkor szentelt gyertya lángjánál szokták meggyújtani és a szabadkémény, vagyis a ház egyetlen födetlen bejárata alá tartották, hogy a villámot elűzze, ne találjon be a hajlékba. A régi földeákiak az úrnapi virágból kötött koszorút a háztető alá tűzték, hogy a villám elkerülje hajlékukat. 181 Uo. 1,115. 162 EA. 2862. 461