Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
nem tudott visszamenni. Akkor ismét megjelent neki az angyal és megmondta neki, hogy ez Isten büntetése volt, mert a feleségének megmondotta, hogy bárkát készít. Noét feleségének testvérei fölkeresték, hogy mit csinál. Tűnődtek, hogy ilyen dolgon töri a fejét annyi idő óta, aminek hasznát nem veheti. Ki is gúnyolták érte, majd összepiszkolták a bárkát. Mind addig mentek nézni a többi emberek is a bárkát, hogy Noé kénytelen volt otthagyni. Akkor Isten olyan fekélyt eresztett a népre, amiből meg nem gyógyulhattak semmi módon egészen addig, amíg véletlenül egy ilyen beteg a bárkában lévő csúnyaságba bele nem keverte magát. Beleesett, miáltal azonnal meggyógyult. Az emberek most a bárkát teljesen kitisztították, mert orvosságnak hordták. Azután csakugyan elkövetkezett Istennek ígért büntetése, a vízözön. Angyal által jelentette meg Isten Noénak, hogy most már rakodjék a bárkába, de atyjafiai akkor is kinevették, hogy kibujdosott az erdőbe közülük lakni. Azt is megparancsolta Noénak, hogy más senkit be ne vegyen a maga családján kívül. Amikor Noé bement a bárkába, a felesége a testvéreit meghívta, hogy menjenek ők is velük. Amikor a víz már olyan volt, hogy lábalni alig lehetett, odasiettek, de Noé nem eresztette be őket. Tőle még csak bementek volna, de oroszlán volt a segedelmére. Látván, hogy Noé küzd, az oroszlán állott az ajtóra és így nem mehettek be a bárkába. Isten azt is megparancsolta Noénak, hogy csak az olyan állatokból vigyen be, amelyek a vízben nem élnek meg. Az egér, amikor a lyuka tele volt vízzel, kijött, és Noé tudta nélkül a bárkára mászott. Amikor Noé meglátta, hogy a bárkát rágcsálja, lehúzta a kesztyűjét a kezéről, odavágta hozzá. A kesztyűből macska lett, amelyik azóta az ártalmas férgeket pusztítja, az egeret is. Ter jani változat szerint az ördög bíztatta az egeret, hogy rágja ki a bárkát. Már kezdett a víz befolyni, amikor a kígyó észheztért, s a farkával bedugta a lyukat, miközben ezt mondta : az én képemben van a világ megcsalva amikor Ádám vétkezett. Hogy ez a sok állat, Istennek teremtménye el ne vesszen, mégis bedugom a lyukat. Be is dugta, a macska pedig megette az egeret. Magyarszentmihályi változat szerint Noé észrevette, hogy a szolgáló kimaradt a bárkából. Mérgében ezt találta mondani: hozzon már az ördög. Az ördög a lánnyal azonnal a bárkában termett, nem is akart kimenni, sőt magát a bárkát is kifúrta. Noé a lyukat próbálta mindennel bedugni, de nem sikerült neki. Erre lecsapta az ördög nevetlen ujját, avval dugta be. Most már nem folyt tovább. A fában található gyomó, görcs nem más, mint az ördög nevetlen ujja. Azért nevezik így, mert Noé nem tudott neki hirtelenében nevet adni. Amikor a víz apadni kezdett, a bárka a Rororát hegyen állott meg. A szőregiek szerint a bárka készítése közben Isten megparancsolta Noénak, hogy senkinek meg ne mondja, mit csinál. Noé nem is árulta el, hogy hova jár. A melléktartományban volt egy nagy erdőség, ennek közepében egy nagy hegy, annak a tetejében csinálta Noé a bárkát. Amikor a bárka készült, már akkor mindenféle állat odajött, de csak ők láthatták, ember nem láthatta. Az Úristen Noénak azt is megparancsolta, hogy még a feleségének se szóljon a munkájáról, és amikor elindul dolgozni, minden reggel mosdjon meg. Ha nem mosdik meg, akkor nem halad vele. Ment is a munka jól. Senki nem tudta, hogy Noé hova jár. Az ördög mindenáron meg akarta tudni, hogy Noénak mi a szándéka. Eljárt a feleségéhez beszélgetni, attól is kérdezte. A felesége sem tudta, csak annyit tudott, hogy amikor napkelte előtt elindul, mindig megmosdik. Az ördög erre azt tanácsolta az asszonynak, hogy tegye el a mosdóvizét. Úgy is történt. Noé mosdatlanul ment bárkát csinálni. Ahova csak szöget ütött, mindenütt csöpögött — mondják a verbicaiak, 32 de Tápén mi is így hallottuk. Emellett még amikor hozzáfogott a munkájához, egész hazáig hallatszott a kopogás. Az ördög meg az asszony mehetett nyomról-nyomra. Már nem messzire voltak, amikor az Úristen angyalt küldött Noéhoz, hogy azonnal mosdjék meg, ha mással nem, akkor a vizeletével, különben vége a munkának. Noé így is tett. Erre nagy köd ereszkedett. Akik keresésére indultak, nem láttak a ködtől, megtévedtek. A felesége ezután is minden reggel eltette a mosdóvizet és így Noé kénytelen volt mindig a vizeletével megmosdani. Most már az ördög látta, hogy hiába, akkor babonaságot készíttetett a feleségével: árpából meg komlóból. Azt tanácsolta az asszonynak, hogy itassa meg Noéval és így majd nem tudja a bárkát elkészíteni. A bárka építését háromszor félbe kellett Noénak szakítania, mert az ördög zaklatta. így száz esztendőbe került, amikor a bárka elkészült. Ekkor negyven nap, negyven éjjel szüntelenül szakadt az eső, és így mindenféle állat, amelyik a vízben nem élhetett meg, a bárkához iparkodott. A népek még akkor is lakodalmaskodtak. Noé most az állatokból beszedett a bárkába, a legyet azonban kihajtotta. A légy most odarakodott száraz helyre az ereszét alá. Mondta neki, hogy légy, itt légy ! így maradt rajta a légy. így is hívjuk azóta. Noé nem akarta beereszteni, de beszökött. Az elefánt füle alatt kígyó képében, verbicai változat szerint felesége árnyékában szökött be. A bárka majdnem kilyukadt. Most vette észre Noé, hogy valami ellenség van benne. Kutattak utána. Meg is találták, de akkor a kígyó már kifúrta a bárkát. 32 EA. 2809. 28* 435