Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Amikor észrevette Noé, hogy a víz apad, hollót eresztett ki, meg galambot. A galamb össze-viszsza kódorgott, majd visszament a bárkába. Amikor már jól leapadt a víz, Örményország hegyein állott meg a bárka. Noé ismét kieresztett egy galambot, amely most már olajfa ágat hozott a szájában. Noé tudta, hogy a víz jól apad és kiment a bárkából. Amikor az állatokat kieresztette, rájuk adta a nevüket : ez kutya, ez meg macska. Azóta mindegyiknek az a neve. Noé nézelődött, szedegelődni kezdett. Vesszőket gyűjtött, hogy megjegyezze velük a víz apadását. E leszúrt vesszőkből támadt a szőlő. így lett aztán Noénak szőlőskertje. Amikor kimentek a bárkából, Istennek hálát adtak, aki megígérte nekik, hogy többé vízözönnel nem bünteti meg őket. Ezért adta az égi szivárványt. A pipát meg azért rendelte, hogy a világ majd tűz által vész el. Az írás mondja : és Noé földművelő ember lévén, kezdé a földet megmunkálni és szőlőt ültete (Mózes I, 9, 20). Ez a szűkszavú előadás az apokrifoktól is ihletve, a szegedi néphagyományban mondává színesedett.

33 Már említettük Noé szőlőskertjének keletkezését. A tőke azért fagy el olyan könynyen, mert az öreg, világtalan Noé kérte fiait, hogy vigyenek neki szőlővesszőt, ő majd megáldja, hogy ne fagyjanak el. Ezek azonban csúfságból bodzaágat vittek neki, amelyen szintén apró bogyók vannak.

34 Szőregi hagyomány szerint

35 Noé a borba hatféle állat vérét keverte: az oroszlánét, tigrisét, medvéét, disznóét, majomét, galambét. Éppen ezért a részeg ember is ennyiféle természetű.

36 33 A Noé-hagyományok forrása : Világunk alakulásai 49-64. 34 EA.2809. 35 Kálmány III, 180. Az italozásnál bővebben is elmondjuk. 36 Heller В., Ethn. 1909, 369 (könyvismertetés). 436