Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A VÍZÖZÖN A vízözön Kálmánytól gazdag válotzatokban megörökített hagyományvilága napjainkban már csak foszlányokban él. A magyarszentmártoniak úgy beszélték, 27 hogy a vízözönig óriások éltek a földön. Ezek fán termettek. A szőregiek többet is tudtak 28 róluk: vaddal, tojással éltek, át tudták a Tiszát lábalni. Fajtalanságuk miatt a vízözönben múltak el a tündérekkel együtt. Szajáni hiedelem szerint viszont az óriások akkora gonoszságba merültek, hogy az Úr Józsuát szólította föl, irtsa ki őket. Egy nap alatt nem tudott volna velük elbánni, ezért Isten a kedvéért meghosszabbította a napot. így aztán ki is pusztítot­ta őket. Noénak megjelentődött, hogy víz által pusztul el a világ, ha az emberek vasasz­talról esznek. Ezt Noé hírlelte is. Fiai egyszer kimentek kapálni. Hirtelen nagy eső kerekedett. Nem tudtak leülve enni, ezért a három kapát nyelével a földbe szúrva, összeborították és erről ettek. Akkor jutott elkésve az eszükbe, hogy mit cselekedtek. A vízözön csakugyan bekövetkezett. A monda terjáni változata 29 szerint az Úristen meghagyta Noénak, hogy amikor vasasztalon eszik, akkor nyomban rakodjék a bár­kába. Történt, hogy kimentek aratni. Az eső szünet nélkül esett, a kenyerüket nem tudták hova tenni. Nem tudtak mást csinálni, összetettek három sarlót, és a kenyerü­ket arra rakták. Nyomban eszébe jutott Noénak : itt az idő, most eszünk a vasaszta­lon. Rakodjunk hát a bárkába. Amíg rakodtak, addig is mindig esett az eső. Noé bárkájának készítését a számos helyi változatból 80 először a legbővebb magyarszentmártoni hagyomány szerint idézzük: amikor az Isten megparancsolta Noénak, hogy csináljon bárkát, Noé nem akart rá vállalkozni. Majd küldök én Neked egy embert — mondotta az Úr. Isten naponta an­gyal képében meg is jelent és mutogatta Noénak, hogyan készítse a bárkát. Ezt egy szőregi találóskér­dés szerint gróferfából faragta, mert az nem ül el a vízben. 31 Noé háromszáz esztendeig dolgozott rajta. A felesége nagyon kíváncsi volt, hogy merre jár, de Isten megtiltotta, hogy senkinek ne mondja, hát Noé még a feleségének sem szólt. Végtére a felesége testvérei készítettek Noénak italt, amelyiktől elaludt. Amikor az álomból fölébredt, Isten parancsolatáról megfeledkezett: a feleségének elbeszélte, hogy az erdőnyílás között a tenger partján épít egy házat, mert olyan víz jön, hogy az egész földön eltörüli a népet. Másnap reggel Noé kiment a bárkához, letette a holmiját. Amikor a baltáját szokás szerint a fába vágta, a fa koppant. Megijedt, mert a fa azelőtt nem ütött zajt. Észrevette, hogy ő vétkezett. Imádkozott az Istennek, könyörgött az ő bűneiért. Akkor egy angyal ment oda, adott neki egy gom­bolyag fonalat, és megparancsolta, kösse meg a végét, és vigye, eressze. Noé neki is indult, azután eresz­tette. Az angyal eloldotta a fonalat, így aztán húzódott Noé után. Mikor már Noé egész leeresztette a gombolyagot, akkor látta, hogy húzódik utána a fonal. Hét esztendeig bolyongott az erdőben, mert 27 EA.2811. 28 Világunk alakulásai 51. 2 » Kálmány \ll, 182. 80 Világunk alakulásai 52. 81 Kálmdny III, 192. 434

Next

/
Thumbnails
Contents