Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Mert reggeltől estig jégcsap mutatkozik, De esttől reggelig nem látszik, elmúlik. Reggel napkeletkor női és nagyobbodók, De naplementekor elmúlik, nem látszik. Kérlek bűnös lélek, tiszteld Szűz Máriát, Adja mindnyájunknak az ő szent áldását, Utolsó óránkban senkitől sem féljünk, Jézus és Mária akkor légyen vélünk, Mert a Szent-Háromság adjon és engedjen, Tőlünk dicsértessék mindörökké. Amen. Bizonyos, hogy Tornya a századfordulón rövid időre vallási népmozgalmat idézett föl a tájon, ami kezdetleges kápolna építésében is megnyilatkozott. A mi tanyai, tápai népünk is fölkereste. 1978 tavaszán egy jó óráig időztünk Tornyán és kerestük az események emlékezetét. Hallottuk, hogy Lukács plébános könyörtelen eréllyel, megszégyenítés szándékával hajtotta végre a világi és egyházi hatóság utasítását. Mint mondják a fakápolna deszkáiból disznóólat ácsoltatott, azonban a mondába hajló hagyomány szerint a sertések mind elhullottak belőle. A falu délkeleti részén a kút máig megvan. Gondozzák: iható, szenteltvízül máig sokan hordanak haza belőle. Mellette kis nyílt, bódészerű primitív fafülke. Benne egy helybeli parasztasszonynak lelkéből lelkezett naiv képe, amint a Szűzanya megjelenik Örzsikének. Előtte oltárszerű álvány állandóan frissen szedett virágokkal. Az egyik asszony azt mondotta, hogy aki nagyon lelke szerint, csöndességben akar imádkozni, idekívánkozik. Olykor egy-egy vidéki is fölkeresi. A mellette lévő gépállomásnak nincs útjában. Örzsikéről már nem tudtak semmi biztosat. A zaklatások elől a család a faluból ismeretlen helyre költözött. PÁLINKÁSERDŐ az átokházi erdőség egyik külön megnevezett része. 1897-ben egyik fa hegyében libapásztor lánykák többször is látni vélték Szűz Máriát. Tömörkény úgy is hallotta, 174 hogy a „fa hegyében a gonosz látszana lenni. Ismét mások vélik a pusztai asszonyok közül, hogy ott mindketten jelen vannak és Boldogasszonyunk csatákat vív a gonosz ellen népek jobbulására. Vannak, valóságosan vannak akik látták. Komoly, megállapodott korú tisztes gazdaemberek, akik meghaladták Isten kegyelméből a hatvan évet, persze anélkül, hogy valaha hazugságon kapattak volna. Asszony is van, aki látta, lány pedig tömérdek. Ezek által a földi népeknek üzeneteket küld. Más részről pedig a gonosz van ott, kaszás csonthalál képében, másrészt pedig a kukoricás útján az asszonyok előtt rettenetes ember emelkedik ki a földből és pajzánkodik, hogy az asszonyok eltelnek rémülettel és arra nem mernek menni." Tömörkény — előtte a csépai halottlátót is meglátogatva — rászánta magát, hogy a helyet fölkeresi. „Az erdő sarkának legszélső három fája közül a közbül való magas jegenyenyár. Az oldala tele pusztavirágból font koszorúkkal. Előtte néhányan térdelnek. A hangulat hirtelen megcsap valamenynyiünket: ím, a pusztában egy koszorús fa... Odább fordulunk s leszállunk egy bányaformán ásott kút mellett, amelyen látszik, hogy nem régen ásták. Lépcsők vezetnek le a vízhez... Ameddig a szem ellát, a máskor néptelen térségeken alakok mozognak. Némely része távozóban,más része most jön ide a fához. A tanyaházak előtt elhaladóban látni lehet ilyent ezret is. De ennek az oldalát nem látni, hogy milyen színű. Végig van koszorúval rakva. Közben kendők, továbbá szenteltvíztartó, azután szentképek. A pécskai (tornyai) Mária-látás színnyomatos képe is oda van akasztva: fehér tanya előtt zöld mező, áll középütt árok, két liba kutat benne. Az árok innenső oldalán térdel egy kislány, a túlsó oldalán áll a Mária, mindketten fehérben. Nyomatta színben valaki Aradon, a nevét elfeledtem. A tulajdonjoga Czudar Mihályé. A nyárfa előtt szabadkai bunyevácok térdeltek, akik a közeli szállásokról jöttek át... Akármit beszéljünk, itt, ha más nincs is, de templomi hangulat van. Senki a csöndet zavarni nem meri... Közben egy halovány, ragyavert arcú, kékesbe játszó szürke szemű leány jött oda. 174 Munkák és napok 60,66. 404
