Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

legényt elkaphattak, addig el nem eresztették, amíg meg nem halt. Elcsigázott áldozataikat a kútba vetették, ahonnan a Marosba jutottak. Ezért aztán Isten kőnek változtatta őket ; éppen tizenketten ültek az asztalnál. Ma is így vannak, mintha ennének.

158 Amikor búcsúsaink megpillantották Radna tornyait, térdre estek,-maja énekelve köszöntötték. Beérkezve megcsókolták a templom földjét. Sokan sírtak örömükben. Kezükben égő gyertyával vonultak Mária köszöntésére, a. Radnai Kép elé. Utána mindjárt említendő kápolnájuk tövében pihentek meg. Majd elszállásolták magukat, meggyóntak, keresztútat jártak. Sokan külön penitenciát is vállaltak magukra. Jámborabb tápai búcsúsok a templomból térdencsúszva mentek le a Maros vizében megmosakodni. Kultikus célzatát már Dugonics fölismeri : „Láttam őtet Radnán, midőn oda érkor zött, hogy a Maros vizében cudarságát lemossa. Bár fulladott volna bele a gonosz." A radnai kegytemplom környéke tele van fogadalmi keresztekkel, szobrokkal, kis kápolnákkal, amelyeket az egyes radnajáró faluközösségek emeltettek. A szegedieknek a milleniumi esztendőben fölajánlott Szent István-kápolnája különösen szép volt.

159 1944 őszén a háborús események során elpusztult. A mi népünk különleges ájtatosságait itt végezte. Viaszbuba néven emlegetett offereikkel, vagyis kérésüket jelképező és a kegyképnél elhelyezett viasztárgyaikkal magányosan, is visszatértek a templomba. Tömörkény, aki mindenben annyira egy volt népével, szintén .Megjárta

16

^ a-?s2ázad legelején Radnát: „Jó pár hete Radnán gyüszmékelve, a búcsúsokkal följutóttam azon hegyekre, ahol viaszhábokból való egyszerű adományait az elérhetetlen magasba áldozat gyanánt nyújtja a nép. VoR ott'közön* ség sok mindenféle fajta, egész néprajzi kiállítás. Fekete bihariak, papucsos svábok

5 kövér, bácskai bunyevácok, fehér posztóba öltözött bessenyői bolgárok, akiknek.asszonyai máig is a hegyes orrú sárgacsizmát viselik piros bőrrel fejelve. Nagy tömeg nép, mégis rend mindenütt, a -világi bajlódások itten eltűntek... A nép húzódott fölfelé, por volt és énekek sokasága. Zengtek belé az ívek és a lépcsők. S a számtalan sok ódon lépcsőkön négykézláb, meg térden másztak föl a hit vérezői, mert véresek valának a térdek és ronggyá szakadoztak az ünneplő asszonyszoknyák ezen áldozattétel és vezeklés alkalmával. Lihegve, fejüket lehajtva és tenyerükről könyökükre ereszkedve pihentek meg olykor a lépcsőkön és pergett róluk a víz az izzadságos, fülledt helyen. A bizalomnak és a hitt helyre való fölsóhajtásnak csudálatos képe ez." Öregektől mi is hallottuk, hogy a sárga fejkendős bolgár asszonyok égő gyertyáival rakták körül magukat és térdepelve úgy imádkoztak. Kisasszony napján minden köröszt a maga miséjén vett részt. A szegedieké déli harangszókor kezdődött. Utána nyomban elköszöntek a Kegyképtől és indultak haza. Ha azonban Kisasszony szombati napra esett, akkor régebben mindjárt a vasárnapot is Mária nevenapjaként Radnán ünnepelték meg búcsúsaink. Az ünnepi szentbeszéd a hívek sokasága miatt .több nyelven — külön-külön : magyarul, németül, szlovákul, bolgárul, bunyevácul, románul — kint a szabadban, magaslaton hangzott el. A dombiratosiak között az a hiedelem járta, hogy aki visz magával egy kődarabot a prédikációra és itt hagyja, teljes búcsút nyer. Sajátos, bár az ország más tájain sem ismeretlen szokás, hogy azok, akik először zarándokoltak ide, nemük szerint megkérték valamelyikkidősebb, Radnán már megfordult búcsústársukat a búcsúkörösztség, radnai körösztség kiszolgáltatására. Ez azután a templom szenteltvíztartójából, vagy a kolostor kútjából mögKörösztölte őket, vagyis vizet hintett rájuk ilyenféle szavakkal: én tégöd mögkörösztöllek.az Tsien átajon mög, szentöljön mög, hogy lögyél a Krisztus dücsöségfíe, Szűz Mária tűszfötetire^WyQn158 Valamennyi hagyomány EA. 2811. Kálmány. 149 Szegedi kápolna felavatása Radnán. SzN. 1896,207. sz. sz. ieo Förgeteg János 260. 395 -