Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

zetű könyvemnek írássához fogni akartam, szükségesnek tartottam, hogy Világos Vára és annak egész környékét meglátogassam, mivel ezen könyvemnek nagy darabja ezekre a tájakra szabódott. Elmentem tehát édes Öcsémmel, Ádámmal, és ennek leányával Terézzel, és minek utánna Világos várbul lejöttünk, Radnát is meg akartuk látni." Éppen ekkor épült a radnai új templom a régi helyén. Ismeretes, hogy a radnai kegyhely szomszédságában emelkednek Világos és Sólymos várának romjai. A hozzájuk fűződő régi szegedi mondák, népi legendák elmondására nemsokára sor kerül. Most még maradjunk Dugonicsnál, aki a radnai tájnak szakrális barokk atmoszféráját a néphagyomány ihletésére regényesen vetítette vissza a magyar előidőkbe. Már Etelka megfordul Világos várában, sőt a regény egyik rokonszenves asszonyhősének is Világos a neve. Különösen gazdag azonban a Jólánka Radna-dokumentációja. „Az egész Országbul össze-szokott Világosra gyűlni a Tartománynak Eleje. Minden esztendőben szinte oly szer-tartással ment végbe a Bárány-áldozat, mint mikor azt Etelka áldozta fel, és egy-szeris-mind a Magyarok-Istenének nevét megörökösítette."

137 Az élményforrás nyilvánvalóan korának radnai búcsújárása. A szomszédos várban az eltévedt Gyulafi egy remetét talál, aki nem más, mint „Árpád fia, Jelek. Második neve Iván. Ezt akkor kapta, amikor megkeresztelték.

188 A harmadik nevet ez a vár ragasztotta reá, mely ide építtetett, holott ennek előtte a Sólymok szállottak és fészkeket raktak." Innen a vár neve: Sólymos. Gyulafi a remete várából széttekint: „Azt a gyönyörű Környéket, melyet Maros vizének csavargássá mosogat, azokat a sűrű, homályos, és valami szent hallgatással tele-tellett Erdőket, melyeket az kedvezni kévánó gondos természet (a vízen túl) szemeibe tüntetett; elegendő-képpen nem csudálhatta.

138 Úgy meg-teccett pedig néki ennek a tájnak hejheztetésse : hogy már akkor eleve elgondolhatná : minő nehezére fogna kerülni ; ha ettül a vidékiül meg-kellene válnia." Most menjünk az íróval Szegedre. Uszubu vezér érdemeinek jutalmául kapja Szeged városát. Leánya Radna, akit Etelka mindig nagyon szeretett. Gyula vezér fia, Gyulafi számára feleségül kéri : hat ménlovat és kétannyi méneskancát küld nászajándékba. A lakodalmat Világoson akarják megülni. Iván, azaz Sólymos Szegeden Radnát megtéríti és a Mária nevet adja neki. Mária-Radna, bár kedves neki Gyulafi, mégis a menyország jegyesének érzi magát. Sólymos tanácsára Lippa nevezetű nénjéhez megy, aki már keresztény „és abban a városban lakott (a Maros vize mellett), melyet (eme Kis-asszonnak ékes nevérül) máig-is Lippának hívnak a régiséget-meg-böcsülő Magyarok."

140 Radnát nénjéhez utaztában egy vadkan halálra sebzi.

141 „Szánták őtet az Erdők, szánták a Madarak-is. Ezek az-ótátulfogva igen szomorúan énekelnek ezen a vidéken. Az erdők pedig (minden szürkületkor) különös fekete gyászba öltözni láccattatnak." Uszubu bosszút forral Iván ellen. Zoltán pedig márványoszlopot emeltet Radna emlékezetére. A helynek ezután Radnai-högy lett a neve. A hercegkisasszonyok megfogadták,

142 hogy „mivel Radnának oly kedves lakássa vala Szegeden, ők-is (Radnának el-vesztette napján) minden esztendőben le-fognának menni Szegedre, azután osztán, a Szegediekkel (a történtt dolognak emlékezetére) csoportosan Radna högyére gyülekezni, és ott (annak koporsója mellett) síránkozni-is." „Radnának meg-dücsőítésse, hamar el-terjedt az egész Országon.. .

14S Minden esztendőben (nem csak ekkor, hanem az esztendőnek minden részeiben) nem csak a körül-belől-lévő Magyarok; hanem a távul-lakó Erdélyi Székelyek-is Radna högyére gyülekezni; itt énekelni, ide-tova szomorúan járni és kelni, és annak a hasonlíthatatlan Szűznek siralmas esetét magok között (bánkódva) el-beszélleni szokták. Volt, a többi között, a Napnak egy esete, melyre a Szegediek (ugyan-azon Radnának meg-dücsőítésse végett) csoportosan a Radnai högyhöz gyülekeztenek. Ennek a fel-szenteltt helynek minden részszei erősen meg-valának-világosítva. Fákat daraboltak némelyek. Mások rakásba hordották és rakták a hasábokat. Némelyek gyalog-fenyőnek száraz veszszeibül csóvát gúzsolván, azt a rakások alá szúrták, és így: az ágakkal egygyütt, a hasábokat-is lángra kénszerítették." „Ezek-után a Maros vizének e szélén, nagy csoporttal sétáltak; és szerte-szélyel énekeltek-is. A sok énekeknek egygyikét szorgalmatosan meg-tartotta, és hozzánk bocsátotta a gondos Régiség. Ennek foglalvánnya ez vala : 137 Jólánka 1.29. 138 Jólánka 1,84. 139 Jólánka 1,106. 140 Jólánka 1,132. 141 Jólánka 1,135. 142 Jólánka 1,138. 143 Jólánka 1,139. 25 Évkönyv 385