Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Magyarok Istene! Tégödet kérünk: A mirigy-járvántul ódd magyar vérünk. Vitéz Bajnokinkat tarcsd erősségben. Gyönge Aprainkat neveld épségben. Magyarok hibáit nézd-el kegyesen. Azok szűk határit vidd-ki csendesen. Élelmünk szükségét válcsd-föl bőséggel. Homokink sivánnyát termékenséggel. Népes Vitézinket tölcsd-bé kenyérrel. Miáttok a zsellért tarcsd róna-térrel. Piros vért ne lássunk Honnyunk keblében. Vesszen az Ellenség maga nejében. Ódd tüzes meny-kőtül sátorainkat. Vizek áradttátul gabonáinkat. Adgy hoszszas Életöt Fejedelminknek, . , Velük egygyet-értést Bölcs Röndgyeinknek. Gyámolícsd a Kádárt ítéletében, Hogy igazat móndgyon Magyar ügyében. Támaszsz bátor szívet Vitézeinkben, Röttögő félelmet Ellenségeinkben. Ezt az egész esti üdőt ilyetén éneklésekben és idetova-járkálásokban töltötték az ide-érkezett Magyarok, főképpen pedig a Szegediek, kik büszkélkedtenek-is abban : hogy azt a Radnai Szüze ennekelőtte Szeged-városában tisztelték.

144 Ugyan-azért: Radnának esetét leginkább a Szegediek siratták." * Radna azonban Dugonics számára nemcsak költői élményforrás, visszamerengés volt. Ennek bizonysága egyetlen épületes szándékú műve, az említett Radnai történetek, amely a barokk Mirakelbuch gazdag európai műfajának

145 is jellegzetes hazai megnyilatkozása. Előszavában a szegedi búcsú-járókhoz fordul, hiszen az ő kedvükért írta meg könyvét. „Valahánszor — írja — Pestrül Szegedre (Szünnapjaimban) le megyek, oh minő szívörömmel látlak benne tekét: midőn öszsze-csoportosodva harangoknak szózattyaik alatt Öcsémnek ablakja előtt ezrenként mentek Radnára, vagy onnét itt-hon-hagyott cselédeiteknek ( = családotoknak) nagy örömökre viszsza lépdeltek. Én akkor gyakran gondolkodtam imígy magamban : óh ! ha ezen jó ájtatos Polgár-társaink úgy tudnák a Radnai Történeteket, amint én tudom; úgy tudnák azokat a Radnai kegyelmeket is, melyeket Mária mindennek ugyan, de fő-képpén a Szegedieknek osztogatott: bizonnyára nagyobb örömmel és talán kevesebb fáradsággal járnák azokat a tizen-öt mért]tföldeket, melyek Szeged és Radna között elterjedve vannak." „Tik voltatok tehát azon ösztöneim arra, melyekkel e könyvemnek elkészítésére iparkodgyam. Élőtökbe fogom adni I.-szer: a Radnai Kápolnának eredetét. IL-szor: a Radnai szent Képnek elejét (!). IIL-szor: Azokat a számtalan kegyelmeket, melyeket a Szegedi lakosok (más emberekkel egyetemben) a Boldogságos Szűztűi (érdömök szerént) valósággal vettek. Vegyétek jó szívvel irántatok való szorgalmatosságomat. Tapasztalni-is fogjátok: hogy, ha azon szívvel olvassátok könyvemet, amellyel én szerzettem : bizonyossan a Boldogságos Szűznek tiszteletére törekedni fogtok, és tőlle na144 Jólánka 1,141. 145 A barokk Mirakelbuch műfajáról Schreiber G., Deutsche Mirakelbücher. Forschungen zur Volkskunde 31/32. Düsseldorf, 1938. A gazdag hazai enilékanyag még a számbavételig sem jutott eL 386